Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
tuk a bizonyítványt, a miben, - sajnos - egy rosszabbítás látható, a mire azonban nem is számítottam, sőt a franciából majdnem biztos voltam, hogy jelest kapok, s nem tudom, miért változtatta meg D'Ouvenou tanár úr a kalkulusomat; valószínűleg rossz kedélyhangulata, mert az osztálykönyvbe csak egy l-es volt beírva, egyébb nem, én magam láttam, a mi ugyan tiltott dolog, de mi kíváncsi deákok meg szoktuk kockáztatni. S ha most jó-m is van a francia nyelvből, biztosítom kedves szüleimet, hogy épp oly szorgalommal tanultam ezt a tantárgyat a II., mint az I. időszakban, és fogom is; talán az év végével még jelesem ismét lehet. Vakációm meglehetősen unalmas, de időnkint jól is mulatok, a napot sétálással töltöm el, az ittmaradt fiukkal sétálok, esténként lányokkal is. Most küldhetnek haza kis fácskákat is, de nem tudom, érdemes-e még, mert itt csak tegnapelőtt volt szebb idő, addig nagyon fagyos volt a föld és nem lehetett volna kísérletet tenni, ha Kocséron is ilyen állapotok vannak, akkor talán küldhetnek haza ilyen csemetéket. Húsvét hétfőjén koszorúcska (Kránchen) lesz, de én nem megyek el. Hogy vannak a kis lányok? Nincs semmi bajuk. Kezeiket csókolva boldog, vidám, kedélyes ünnepeket kíván szerető fiók Kálmán (175x222 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 120. 1893. április 9. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya, 1893 április 9. Kedves szüleim! Csütörtökön reggel kaptam meg a bizonyítványt. Köszönöm kedves papa elnézését, ha nem is az én hibám volt az a hanyatlás. Bocsánatot kérek, hogy bármennyire szeretném is a (/^csemetéket minél hamarabb elküldeni, most még nem küldöm, de egy hét alatt el nem maradnak. Ismét van egy nagy kérelmem, de mielőtt előterjeszteném, egy érdekes újságot mondok: Szerdán reggel egy tanulótársam azt mondja, hogy egy bakombártos 153 úriember utazott velük (t. i. a deákokkal) és megkérdezte, hogy hol lehet engem találni Körmöcön, a hol ki is szállt. Én az órák közben találgattam, hogy ki lehet, s mivel az a fiú azt mondta, hogy Kis Terennén 154 szállt fel az az úriember, azt hittem, hogy Tarnay Lojzi az, mert ott szokott lenni gr. Gyürkyéknél, de fel nem foghattam, mért jöhetne ő ide. Örülni nem örültem volna a látásán. Pólya Lacira is gondoltam, de hogy ő legyen, lehetetlennek tartottam, ha pofaszakálla van is, de azon már örültem volna. Tíz órakor mentem a bácsihoz, hogy megkérdezzem, nem-e keresett valaki, kit látok a bácsival a boltjából kijönni?! (Eördögh) Oszkár bácsit személyesen. Persze ő rá nem számítottam, de azért megörültem, az természetes. De hogy miért jött, még úgy is kitaláltam volna, ha meg nem mondja. Ugyanis, Stubnya-fürdőn az orvosi 153 bakombárt (ném.) = oldalszakáll, barkó 154 Kisterenye (ma Bátonyterenye), ahol gróf Gyürky Pál kastélya volt. 177
