Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

Nekem nincs semmi bajom. Kezeiket csókolja szerető fiók Kálmán (175x222 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 118. 1893. március 19. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya, 1893, március 19. Kedves szüleim! Mámmá kaptam meg a rövid levelet, de majd megkövültem, mikor elolvastam, hogy kedves szüleim, - pláne a papa - olyan szörnyű dolgokat tételeznek föl rólam. Hiszen még egyszer sem mulasztottam el gratulálni a papa vagy a mama nevenapjára és most sem követtem el mulasztást. Hiszen én szörnyülködhetnék inkább, hogy olyan régen nem írtak, március 1-én kaptam az utolsó levelet a pénzzel együtt, azóta csak (Dósa) Bella írt, 10-én kaptam meg a levelét. Én pedig mindjárt 2-án írtam, nehogy azt gondolják, hogy a pénzt nem kaptam meg, aztán írtam 6-án, és ebben a levélben tettem azt, a mit nem szoktam elmulasztani soha, t. i. gratuláltam a kedves mama nevenapjára. Ilyen kedves kötelességet az ember nem felejt el, de bármily feledékeny vagyok is, fel volt jegyezve 4 nappal előbbre. De ha kedves mamáék nem kapták meg, ez csakis úgy történhetett, hogy a levél elveszett, és mától fogva elhatároztam, hogy ha gratulálok, mindég ajánlva adom föl a levelet, mert így máskor is megtörténhetnék ilyen eset, a melyért csupán én haragudhatom. De azért el nem mulaszthatom másodszor is megírni, hogy kedves mamát az Isten soká, de nagyon soká éltesse és ne legyen soha szomorúsága, mint talán most lehetett, mikor azt gondolta, hogy fia rá sem gondol talán, hogy nevenapjára sem gratulál. Tudom, hogy ez kedves mamának rosszul esett, mikor az üdvözlő levelek között az enyémet nem találta. No de ez ezentúl nem történhetik meg. Tessék elhinni, nekem is nagyon rosszul esett, hogy sem a papa, sem a mama nem írt olya régóta, egy árva betűt sem. Töprenkedtem, hogy miért van ez, haragszanak reám talán, vagy beteg valaki, de arra rá sem gondoltam, hogy a levél elveszett, pedig tudom, hogy ez volt az oka. Napról napra vártam a levelet, de csak ma jött meg, ez sem a várt tartalommal. De most sietve írok, hogy eleget tegyek a kedves papa akaratának. A kedves mama levele már vígasztalt egy kissé, de én sem az egyikre, sem a másikra nem így számítottam. Mégis jól esik, hogy ha még nem gratuláltam volna is, nem estem volna ki a kedves mama kegyéből. A közölt újságok igen megleptek, és megörvendeztettek, de azt, hogy (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néniék lejönnek ide (Jászberényből Kocsérra) lakni, természetesnek találom, különösen azóta, mióta (Schuster) Hugó bácsi beteges s már úgy magamban tervezgettem is. Hanem a (Dósa) Piroska menyasszonysága már nagyon meglepett. Nagyon jól illik ahhoz a kis kántorhoz a magas (Dósa) Piroska. Tán együtt is lesz a lakodalmuk a (Dósa) Paliéval? Jobb volna, ha a vakációban lenne. Az igazat megvallva, nem Jónásnak szántam (Dósa) Piroskát, mert Jónás (Ferenc) egyénisége előttem egy cseppet sem szimpatikus, s szerintem (Dósa) Piroska ugyancsak különb férjet érdemelt volna, - de ha meg van Jónással elégedve, hát jó. 175