Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
A szalonnának és a kolbásznak nagyon örülök, a görhét azonnal megettem, már csak egypár diós sütemény van. A nyakkendő igen szép, köszönöm azt is. A „Pays des Furrures"-re nézve nem tudom, hogy ajándékba kaptam-e azt is, vagy csak olvasni, de bármint legyen is, nagyon örülök neki és köszönöm. A pulykát és a kappant már megettük. A sült tök nagyon jó volt. Korcsolyázni már járok, ez most az én legnagyobb élvezetem. Délelőtt 9-től 12-ig, délután 2-től 6-ig ott vagyok, a jég úgyszólván a lakásom, csak enni és aludni jövök haza. Az ünnepeket nagyon jól töltöttük el. 24-én felállítottuk a karácsonyfát, megkaptuk a kölcsönös prezenteket. Én a néninek prezenteltem egy kis vékony poharat, (Varga) Micinek egy kis virágtartót, (Varga) Jankának egy darab csokoládét és 4 narancsot. A néni pedig adott mindkettőnknek (a másik a kamarásom Varga László) egy-egy poharat és egy-egy nyakkendőt. Tehát most 2 új nyakkendőm van. Azután megvártuk az éjfélt és elmentünk az éjféli misére a vártemplomba, én, a néni (Varga Edéné), (Varga) Mici, Varga Laci és Schoeller Lajos fiatal papírgyáros, a ki most esténként idejár beszélgetni. Karácsony napján megettük a pulykát és egyáltalán mindeddig jól mulattunk. Hát kedves szüleim hogy töltötték az ünnepeket? Ott volt (Eördögh Andrásné Subich) Rózsa néni vagy Pólya Laci? Más nem volt Kocséron az ünnepek alatt? Berente (Miklós) ék ott voltak az ünnepekben Márta néniéknél? Küldtem volna valamit a kis lányoknak, de egyrészt nem is volt pénzem, másrészt nem is lehet itt olyan nekik valót küldeni, kaptak ők úgy is karácsonyra. Még küldök nekik valamit újév után, de még nincsen kész, a magam munkája lesz. Hogy vannak a kis lányok? Kezeiket csókolja szerető fiók Kálmán U. i. az ajánlott levelet megkaptam. (175x220 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 108. 1892. december 28. Abony. Pólya László (*1870-f ?) levele Dósa Imrének (*1841-fl940) Kocsérra Kedves Imre bátyám! Mire kedves körükből való távoztamkor az elfogultság miatt képtelen valék, most köszönöm meg azt a véghetetlen nemes szívességet a melyben Imre bácsiék engem részesítettek. Nem mondom én, hogy azért hálás vagyok, mert az természetes, s eléggé hálás úgy sem lehetnék, de azt tudom és érzem, nem érdemeltem meg, miszerint engem hét holnapon keresztül nem csak, hogy szívesen láttak, hanem fiókként szerettek Imre bácsiék. Én, ki oly keveset éreztem éltemben a szeretetből, keveset várva belőle, reá talán fogékonyabb vagyok, mint azok, kik melegében nőttek fel, én tudom és érzem azt, hogy mivel tartozom (Dósa Imréné Eördögh) Fanni néninek és Imre bácsinak. Ha elragadt is néha az az ellenállhatatlan meggondolatlanság, mit az emberek ifjúi hévnek neveznek s egy kellemetlen órát szereztem annak a családnak, mely fiává 164
