Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)

25. A budai káptalan bizonyságlevele Túr és Varsány fele részeinek a beiktatásáról (1464. május 27.)

25. A budai káptalan bizonyságlevele Tűr és Varsány fele részinek a beiktatásáról 1464. május 27. „A budai káptalan a jelenleg élő és a jövőbeni összes keresztény hívőnek az ezen levelet kézbe vevőknek üdvözletet az üdvösség megváltójában; A jelenlegi sorokkal akarjuk mindenkinek a tudomására hozni, hogy mi a felséges fejedelem úr, Mátyás — az Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya — bevezetést és beiktatást elrendelő, nekünk szóló levelét tisztelettel, ahogy illik, átvettük a következő szöveggel; mi tehát a mondott királyunk parancsának mindenben engedelmeskedni akarván — amint az kötelességünk — együtt az előbb jelzett Vaja [de WayaJ Jánossal a [király] emberével a [káptalani] emberünkként a tisztelendő Gál urat, éneklőkanonokot, a testvérünket és kanonoktársunkat rendeltük kiküldeni közhitelű bizonyságként az előrebocsátott bevezetés és beiktatás végrehajtására; Végül is ők hozzánk visszatérve nekünk egybehangzóan adták elő, hogy ők áldozócsütörtök ünnepe előtt a legközelebbi szombaton [1464. május 12-én], most a közelmúltban és több ezt követő elégséges és szükséges napokon a fent írt Túr és Varsány mezővárosok és az azokban bírt királyi jogok helyszínére [ad facies praescriptorum Oppidorum Thwr et Warsan vocatorum ac Juris Regy in eisdem habiti] érkezve, ugyanazok valamennyi törvényesen összehívott szomszédjával és 1 Itt 40 oklevélsort hagytunk ki, amelyek Mátyás király iktató parancsát foglalják magukba. £ sorokból többek között kiderül, hogy a szóban forgó birtokokat a hűtlenségbe esett Brankovics György szerb despotától vette el Mátyás király, továbbá az is, hogy az adományozottak „udvari lovagok". Udvari lovag (lat. auleae regiae, reginalis miles): Az Anjou-kortól — először 1331-ben — a királyi, illetve királynéi udvartartás legelőkelőbb tagjainak megnevezése. Feltehetően azoké, akiket az uralkodó lovaggá ütött. Szolgálatba lépésükkor hűségi fogadalmat tettek. Ezután rendszeres juttatásban (hópénz) részesültek és hadjárat idején zsoldosok toborzására kaptak megbízást. Az udvari lovagok alkották az uralkodó állandó fegyveres kíséretét, emellett elsősorban ők jártak el önállóan, illetve reprezentáltak minden olyan ügyben, amely az uralkodó jogait illette vagy részéről más okból beavatkozást igényelt, tehát mind belföldi kiküldetésekben (ellenőrzés, adószedés, tanúskodás stb.), mind külföldi követségekben. A bárók legtöbbje az udvari lovagok közül került ki. — Irodalom: KORAI 1994. — 695. p. 51