Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)
21. A váradi káptalan bizonyságlevele arról, hogy a Túrtő falubirtok ügyében folyt hatalmaskodások tekintetében a peres felek kölcsönösen nyugtatták egymást (1459. március 4.)
21. A váradi káptalan bizonyságlevele arról, hogy Tűrtő falubirtok ügyében folyt hatalmaskodások tekintetében a peres felek kölcsönösen nyugtatták egymást 1459. március 4. „Mi, a váradi [egyház £áp/talanja adjuk emlékezetül, hogy Páli [de palyj [- - -] személyesen a maga, valamint a néhai Pocsai [de pochay] László özvegye érdekében az ügyvédvalló-levelünkkel egyrészről, másrészről pedig az Endrédi [de Endréd] Szórád fia a néhai András özvegye a nemes Dorottya úrnő, valamint a fia István, továbbá Szepesi [de scepes] Péter a maga és az osztályostársa a Margit nevezetű úrnő érdekében hasonlóképpen személyesen elébünk jőve, az alulírottakban elkötelezve, két ügyvédvalló-levéllel felhatalmazva önként vallomást tette a következő módon: Miszerint ők magukat, valamint a szóban forgó Krisztina és Margit úrnőket kölcsönösen megnyugtatva és feloldozva a maguk között Túrtő falubirtok ürügyén és ügyében [occasione et praetextu possessionis Thwrthew] felvállalt és okozott valamennyi sérelem, károkozás és általában a rosszindulatú cselekedetek tekintetében — kivéve az ország szokása szerint az ura és a férje, a mondott Pocsai László Túrtő falubirtokban volt birtokrészei és birtokjogai után a szóban forgó Krisztina úrnőnek kötelezően járó hitbért és a nászajándékokat — csak a mondott Túrtő falubirtok ügyében, a maguk ellen mindaddig kiadott valamennyi nyomozati, megintő, tudósító és minden egyéb peres leveleiket, valamint az ügyvédvallóleveleiket — azok bemutatásával — mint érvényteleneket, semmiseket, továbbá mint elej tetteket átengedték, átadták, pontosabban a jelenlétünk előtt átengedték és átadták, a jelenlegi levelünk ereje és közhitelű bizonysága útján; Kiadatott [Váradon], a Húsvét előtti harmadik vasárnapon [március 4-én], az Úrnak az 1459-dik évében." Az irat eredeti, végig latin nyelvű, az első és a második sorának a kezdeti része kiszakadt, ezért itt egy-két szó hiányzik. A szöveg alsó-középső részét a papírcsíkkal átfűzött káptalani pecsét átnyomata fedi, ezért ott nehezebben olvasható. Lelőhelye: O. L. — D. L. — 38.325. 45
