Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)
18. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy Brankovics György szerb despota, magyar nemes, átvallotta Veronai Birini Pálnak — mint örökösének — az őt illető birtokrészt, köztük Túr és Tisza Varsány mezővárosokat (1442. szeptember 7.)
amelyek Szolnok vármegyében [in de Zolnok Comitatu] vannak, az azokban szedni szokott adókkal, azzal a teljes joggal, amellyel maga birtokolta, együtt az összes hasznukkal és valamennyi tartozékukkal, tudniillik a müveit és műveletlen szántókkal, a szőlőkkel, a szőlőhegyekkel, a rétekkel, az erdőkkel, a ligetekkel, a cserjésekkel, a jobbágyok kaszálóival és telkeivel, az egyházi kegyuraságokkal, a vizekkel, a folyóvizekkel, a halastavakkal, a tavakkal, a malmokkal, a malmok helyeivel, az azokhoz a várakhoz, mezővárosokhoz, falubirtokokhoz — az azok igaz és régi határain belül — bármi néven nevezett jogcímen kapcsolt és a jog szerint tartozni rendelt más hasznokkal és tulajdonosi jogokkal az előbb jelzett törvényes vérrokonának, a nemzetes Veronai Birini Pálnak, a fiának az ugyancsak Veronai Birini Mihálynak, Bosznia őrgrófjának, az örököseinek, a maradékainak, valamint az összes utódjának átadta, ajándékozta, juttatta és magától teljesen elidegenítette, pontosabban előttünk átadta, ajándékozta, juttatta és magától elidegenítette örökjogon való és visszavonhatatlan birtoklásra, megtartásra; Vissza nem tartva ezentúl semmi jusst, semmi jogot és tulajdonosi jogot magának, vagy az örököseinek azokban a már említett várakban, mezővárosokban, valamint falubirtokokban, hanem a teljes jussot, a jognak és a tulajdonosi jognak a teljes jogát és a szóban forgó vérrokonára: Veronai Birini Pálra, valamint annak az örököseire és maradékaira átengedte; Amely dolgoknak az örök emlékezetére és erősségére a függőpecsétünkkel megpecsételt jelenlegi kiváltságlevelünket Rácország despotája és Albánia ura, [Brankovics] György úr vallomása alapján neki kiadni rendeltük; Kiadatott a dicsőséges Szűz [Mária] születése ünnepének a vigiliáján 6 [szeptember 7-én], az Úrnak az 1442-dik évében" Az oklevélmásolat végig latin nyelvű. Kivonatos szöveggel, latinul Fejér György 1844ben már közölte. 7 Fejér György ebben a művében tévesen 1422. szeptember 7-i kelettel közölte ezt az oklevelet, amit azután többen ellenőrzés nélkül átvettek. Ugyanakkor a valóság az, hogy Lazarevics István rác fejedelem halálával— 1427. július 19-én —jutottak a jószágok Brankovics György kezébe, és nyilvánvaló, hogy az oklevelünkben leírt aktusra csak ezután volt jogosultsága. Lelőhelye: O. L. — D. L. — 13.686. 5 Egészen biztos, hogy a Közép-Szolnok vármegyében volt Szolnok váráról és mezővárosról van szó. Ugyanitt számos oklevélsorban kihagytuk a további negyvenegy település nevét, amelyek a szrebreniki bánságban, a Szerémségben, Torontál és Zaránd vármegyékben voltak, szintén Brankovics György birtokában. A legismertebb helyek Zaránd vármegyében tűntek fel: Világosvár, Aranyág, Galsa, Szir és Meszt. 6 VIGÍLIA: (latin: virrasztás) a katolikus egyházban az ünnepet megelőző, arra előkészítő nap. Eredetileg a szerzeteseknek éjjelre eső zsolozsmarészét, később az éjszakai istentiszteleteket nevezték vigiliának. Majd ezt a megelőző nappalra helyezték át, a karácsonyi éjféli mise kivételével. 7 FEJÉR György: i. m. — X/6. — 502-504. p. 41
