Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)

90. Az aradi káptalan bizony ságlevele a Maráz pusztai birtokrészek Derencsényi György és Kállói Lőkös János részére történt eladásáról (1518. decemberi.)

90. Az aradi káptalan bizonyságlevele a Maráz pusztai birtokrészek Derencsényi György és Káliéi Lőkös János részére történt eladásáról 1518. december 1. Hogy a néhai Bánrévei [de BanRewe] Pál özvegye, Ilona a nemes úrnő és a fia László valamennyi vérrokonának és testvérének — akiket jelenleg érint — a terheit és az összes fáradságát magára vállalva — előttünk hasonlóképpen megjelenve — önként és szabadon vallomást tettek, valamint beszámoltak ilyen módon; Miszerint ők a Békés vármegyében lévő Maráz

2 pusztában bírt valamennyi és teljes birtokrészüket [omnes et totales porciones ipsorum In predio Maráz vocati Comitatu de Bekes existente habitas] — amelyek őket jogosan illették — az összes hasznukkal és valamennyi tartozékukkal, tudniillik a müveit és műveletlen szántóföldekkel, a rétekkel, a mezőkkel, a legelőkkel, a kaszálókkal, a kipusztult nádasokkal, a Körös folyóban lévő vizekkel [acquis fluvio Crisy], a halastavakkal, a halászó helyekkel, a halászó húzóhálókkal, a tavakkal, a cserjésekkel általánosságban pedig az azokhoz a jog szerint és régtől fogva tartozni rendelt valamennyi haszon csorbítása nélkül eladták, átadták, ajándékozták, juttatták és tulajdonba adták, pontosabban a jelenlétünk előtt adták el, adták át, ajándékozták el, juttatták és adták tulajdonba a nemzetes Derencsényi Györgynek, Nagy-Kállói Lőkös Jánosnak, azok valamennyi örökösének és utódainak hatvan aranyforintért — amelyet a Nagytúr mezővárosban lakó Móricz István és Kalmár András mezővárosi tanácsosok [per circumspectos Stephanum Morich et Andreám Kalmár in oppido Naghthwr commorantes] a jelenlétünkben kifizettek — örökjogon és visszavonhatatlan megtartásra, birtoklásra, valamint használatra, semmi jogot és jogtalanságot, valamint az azokban lévő birtokjogot vissza nem hagyva, azokra teljes joggal átengedték; 1 Itt kimaradt — ismeretlen terjedelemben — az oklevél bevezető része, amelyet a káptalanok a maguk részére feleslegesnek tartottak leírni. 2 MARÁZ: a középkorban önálló puszta — időnként falubirtok — volt. Volt idő, amikor Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott. Mezőtúrtól pontosan délre feküdt, a Körös bal partján. 173