Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Documentatio Historica 2., 2000)

Előszó

nem kérték ki a lakosság véleményét. Dévaványa — Öcsöddel helyet cserélve — Szolnok megyétől Békés megyéhez került. Sajnos, a felvázolt közigazgatási változások a város történetének kutatása szempontjából is számos hátrányt jelentenek. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy iratanyaga rendkívül szétszórt. Az országos gyűjtőkörű intézményeken túl az érintett megyéknél, tehát Egerben, Szolnokon és Gyulán találhatók, míg az egyházi iratanyag tekintetében főként Debrecen és Eger az illetékes. Dévaványa történetének levéltári kutatása tehát nem csupán az egyszerű érdeklődők, de a hivatásos szakemberek számára is meglehetősen nehézkes. Másik nagy gond, hogy a megyei levéltárak, múzeumok kutatási terveik meghatározásánál a megyék jelenlegi közigazgatási határait veszik figyelembe. Ennek megfelelően azok a Heves vagy Szolnok megyei intézmények, melyek községünk iratanyagának legtekintélyesebb részét őrzik, nem tekintik feladatuknak Dévaványa helytörténeti kutatását, a Békés megyei intézmények pedig forrásanyag híján hagyják azt teljesen figyelmen kívül. Hivatásos kutatóinkban tehát fel sem merül az igény a község történetére vonatkozó források felkutatására. Anélkül, hogy bizonygatnunk kellene általában a forrásközlések fontosságát, a fent vázoltak alapján Dévaványa szempontjából mégis ki kell emelnünk ennek különös jelentőségét. Ezért határozta el a Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület egy, a város történetére vonatkozó írásos források közzétételét célzó sorozat indítását. Ezen sorozat első kötetéül a Mohács előtti oklevelek kiadását szántuk. Egy-egy kiadvány megjelentetése — legyen az a jelenlegihez hasonló szerény terjedelmű is — komoly anyagi kihívást jelent egy kis kulturális egyesület számára. Éppen ezért a kiadáshoz partnert igyekeztünk keresni, melyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságában hamarosan meg is találtunk. Felvetődhet a kérdés, hogy a Békés megyei Dévaványa okleveleinek kiadását miért is karolta fel a Szolnok megyei múzeumi szervezet? Úgy gondoljuk, indoklásul elégséges lenne emlékeztetnünk a fentebb vázolt hajdani közigazgatási kapcsolatokra. Ezen túlmenően azonban azt is elmondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a Szolnok megyei múzeum részéről többször felvetődött ványai vonatkozású kiadvány megjelentetése. Az egykori közigazgatási illetékességen túlmenően bizonyára esélyt kínált volna erre az a személyes jó kapcsolat is, melyet Kaposvári Gyula megyei múzeumigazgató és dr. Bereczki Imre, Dévaványa múltjának eltökélt kutatója ápoltak egymással. Hogy ezekből a tervekből sohasem született kiadvány, annak oka nem a múzeum elzárkózásában, hanem sokkal inkább a megfelelő szervező erő, illetve a nyomdakész kéziratok hiányában keresendő. Amikor jelen anyagunk kiadásához partner után kutattunk, számunkra sem volt idegen a gondolat, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságánál kopogtassunk. Tudomásunk volt arról, hogy a szervezet új vezetése ambiciózus tervekkel lépett hivatalába. Szerencsésnek is tekinthetjük a megkeresés pillanatát, hiszen e tervek között szerepelt a Documentatio Historica című forráskiadvány sorozat indítása, melynek profiljába kötetünk anyaga is szervesen illeszkedik. Azzal is tisztában voltunk, hogy a jelen anyagunk fordítója és közreadója több évtizedes munkássága révén méltán ismert a Szolnok megyei tudományos életben. így alakulhatott, hogy az igazgatóság vezetése, illetve a soro6