Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261-1703 (Documentatio Historica 1., 2000)

35. Heves- és Külső-Szolnok vármegyék törvényszéke bizonyságlevelet ad Fáy Lászlónak a Püspöki és Szajol közötti határvita ügyében (1674. december 9.)

35. Heves és Külső-Szolnok vármegyék törvényszéke bizonyságlevelet ad Fáy Lászlónak a Püspöki és Szajol közötti határvita ügyében 1674. december 9. „Mi, a Heves és Külső-Szolnok vármegyék Nemes és Mágnás Urainak egyeteme adjuk emlékezetül; Hogy midőn az éppen folyó alulírt évben, a Húsvét utáni harmadik vasárnapot követő negyedik napon [1674. április 18-án] a Nógrád vármegyében lévő és található füleki erősségben, tudniillik az általános megyei közgyűlésünk rendezésének a [szokásos] helyén és időpontjában, bizonyos előre elhatározott közügyeink érdekében - amelyek a megyéinket jelenleg érintik - összeültünk és tanácskoztunk; Azt követően Dul Mihály törvényes ügyvéd a Tisztelendő Egri Egyházmegye káptalanjának az ügyvédvalló levele alapján - Lucsánszky Boldizsár kincstári jogügyi aligazgató és Fáy László személyében

1 - a tiltakozás, az eltiltás és a visszatartás szokásos módján megerősítette, miszerint a Külső-Szolnok vármegyében lévő Szajol falubirtok lakosai - nem tudható milyen meggondolástól vezetve - az említett Külső-Szolnok vármegyében lévő Szajolpüspöki [Szajol Püspöki] falubirtok bizonyos területét

2 vita tárgyává akarják tenni, ugyanarra igényt akarnak tartani, a maguk számára birtokba akarják venni és maguknak jogot akarnak formálni, mindezáltal a fentírt Szajolpüspöki község lakóit - a tiltakozó Urak alattvalóit - ugyanannak a területnek a használatától fenyegetéssel távol akarják tartani és a birtoklásban megzavarni akarják és törekednek; Hogy tehát az érintett Szajol falubirtok ugyancsak protestáló Urai, helytelen elhatározásra, netán összeesküvésre ne juthassanak, ismételt juss fenntartó kinyilatkoztatással eltiltja azokat a mondott Szajolpüspöki falubirtok mindennemű fenyegetésétől, azoktól a maguknak való elsajátításától, a jogot formálástól és a protestáló földesurak alattvalóinak annak a használatában való zaklatástól és 1 Lucsánszky Boldizsár a szepesi kamarát - mint Tiszapüspöki felének a birtokosát, valamint ennek a félnek a bérbeadóját - képviseli. Fáy László a pozsonyi politikai raboskodása után 1673. június 8-án kapta vissza tiszapüspöki volt birtokának a felét, a másik felét pedig bérelhette a kamarától. (Bővebben lásd BENEDEK 1981. - 93-94. p.) így esnek egybe az érdekeik a szajoliakkal szemben. 2 Nagyon valószínű, hogy a Csíkostó, vagy a Felsőföld Szajol felé eső valamely részéről van szó. 86