Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261-1703 (Documentatio Historica 1., 2000)

30. Vas András jobbágy kötelezi magát, hogy urától el nem szökik (1662. augusztus 10.)

30. Vas András jobbágy kötelezi magát, hogy urától el nem szökik 1662. augusztus 10. „Az 1662-dik év augusztus 10-dik napján Felsőmérán [in Felső Meraf; A Tiszapüspökiben [Tisza Püspökiben] lakozó Vas András hűségnyilatkozata [Reversalisa], melyben erős hittel kötelezi magát, hogy míg él ez világon Nemzetes Fáy László

2 Urat és ökegyelmének [mind] két ágon lévő maradékit jámbor jobbágyul szolgálja, kezük [kezek] alól el nem szökik

3 és más földes urat nem ural P.H.

4 A Tiszapüspökiben lakozó Vas András pecsétje [pecséti] és keze írása f Előttem Csató [Csatto] András előtt, P. H. Előttem Horvát Zsigmond előtt P.H." Felsőméra a Hernád völgyében, Miskolc és Kassa között kb. a félúton van. Fáy László a legtöbbször itt fogadta az adót lerovó tiszapüspöki jobbágyait is. Fáy László (felesége Monoky Katalin) a családfáját a 13. század közepéig visszavezetni tudó Fáy-nemzetség sarja volt. A nemzetség ősi rezidenciája a Felsőmérához közeli Fáj-on található évszázadokon át. A szökés a más földesúrhoz való szegődést jelentette, a jobbágy számára előnnyel járt, mert az új uránál általában 3 évig - letelepedés címén - adózási kedvezményeket élvezett. A pecsét egy kis alakú vörös pecsétformátumba nyomott rácsos szerkezetet ábrázol. Igen értékes történeti rekvizitumnak számít, mert jobbágypecséttel soha más esetben nem találkoztunk. Minthogy Vas András írástudatlan volt, az aláírását egy ferdére sikerült kereszttel helyettesítette. 76