Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261-1703 (Documentatio Historica 1., 2000)

28. Nyomozati jegyzőkönyv Püspöki megrablásáról (1650. január 30.)

A 17. században a megraboltatásnak - amely a török által meg nem szállt területről ívelt át az általa megszállt területekre - két változata alakult ki: a hivatalos és a nem hivatalos. A végrehajtást mindkét esetben magyar végvári katonák végezték. A hivatalos megraboltatást a magyar földesúr kezdeményezte a megyénél abban az esetben, ha a megszállt területen lakó jobbágyai nem fizették az adót. Ez esetben a megye a Kassán székelő felsőmagyarországi főkapitánysághoz fordult, ahol kijelölték azt a végvárat, amely katonáinak végre kellett hajtani az akciót. A megraboltatás után a jobbágyoknak az adó levonása és a katonáknak járó martalék levonása mellett módjuk volt a javaik visszaváltására. A másik változat - amely nagyon elharapódzott - az volt, amikor a végvárak önkényesen, engedély nélkül, pusztán zsákmányszerzés céljából zaklatták a lakosságot. A leírt eset nyilván ebbe a kategóriába tartozott, hiszen a keresetet a Tiszapüspöki felének birtokosa, Halmy Gábor kezdeményezte. Lelőhely: OL P-1729 Fáy cs. lt. Iratok 16-18. szd. 1. csomó 1650 73