Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)
Bagi Gábor: Az akadémiai tudományosság első Jász-Nagykun-Szolnok megyei alakja: gattájai Gorove László (1780 - 1839) élete és munkássága
egyébként még Szamosújváron viselt közhivatalt, ahol városi tanácsosként is említették. Talán ő vagy valamelyik gyermeke vette tartósan bérbe a tiszavarsányi puszta egy részét birtokosától, a Magyar Kamarától, amit aztán utóbb - részben vagy egészben - alighanem meg is vásároltak. Gorove László fia Kristóf (1752-1801) aztán már mint nemesember futott be jelentősebb karriert. O az iskoláit a kolozsvári Lyceumban végezte, majd előbb Szamosújvár tanácsosa, utóbb pedig a főbírája lett. A Horia-féle erdélyi parasztfelkelés idején a felkelő román jobbágyok ellen a Belső-Szolnok megyei nemesség egy részét kapitányi rangban vezette. Az 1790-es erdélyi országgyűlésen vármegyei követként szerepelt, majd az év végén már a Heves megyei nemesi bandérium tagjai között alhadnagyként említették a Magyar Korona Bécsből történő hazahozatalakor. Végezetül az erdélyi bányavárosokba kapott kiküldetést királyi biztosként, és utóbb e megbízatása során szerzett betegségében halt meg.12 Gorove Kristóihak beodrai Karácsony Veronikától négy fia és egy lánya (László, Lajos, Károly, Lázár és Mária) született. Ezek közül az alábbiakban a legidősebb fiú, László életével foglalkozunk. Az ő személye kapcsolódik leginkább a magyar kultúra és tudomány történetéhez, illetve a tiszavarsányi birtokhoz és Jász- Nagykun-Szolnok vármegye történetéhez. E (II.) László is Szamosújváron született, 1780. június 2-án. Az iskoláit Kolozsváron kezdte, és már itt kitűnt szorgalmával és tehetségével. Számos művészeti és tudományág iránt érdeklődött, élete során jól megtanult latinul, németül és olaszul. 1800-ban Pestre ment, az ottani egyetemen jogot tanulni. Az iskoláit kitűnő eredménnyel végezte el, majd 1802-ben, szülei halála után gazdálkodni kezdett. Véglegesen állítólag csak 1810-ben költözött az Alföldre, bár egyes adatok szerint már jobbára előtte is itt, a varsányi birtokon élhetett. Kiváló gazdasági szakemberként a bérelt és szerzett birtokokat, közte az 1823-ban királyi adományba nyert és a családnak utóbb nemesi előnevét adó Ternes megyei Gattáját (1910-től Gátalja, románul Gataia) is felvirágoztatta. Az 1820-as években véglegesen a temesi birtokára költözött, ahol helyi magyar iskola alapításával elősegítette a románosodó 12 Nagy Iván idézett műve 423. GO£> 8
