Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)
Tudományos Gyűjtemény, 1821. VIII. füzet
tsak faluk; hanem egész Vármegyék nevei-is az óságban temetődtekel. Ki túdna most Kovin, Orbátz, Motzó,32 és több a’ hajdani írásokban megnevezett Megyék’ helyeire reá akadni? Hogy későbbre Szolnokban is voltak légyenek a’ Vármegyének ülései meglehet azon két oklevelekből bizonyítani, mellyeknek a’ Nádor Ispá- ( 59 ) -nyi petsét, és alá-írás által 1818-ban hitelesített másolatjai a’ Nemzeti musaeumnak könyvtárjában őriztetnek, tsak kár, hogy azok, a’ kiknek sajáttyai voltak, eme papirosra írott régiségek, azokat eredetiségekben az egész nemzet javára ott nem hagyták. - Az első azok közzül Kakas Mester AI Ispánv (Magister Gallus)33 és a’ Szóiga Bíráknak nevekben nyitva készült, és kívülről viaszra nyomott 3 kis petsét alatt költ valami irás, mellyel bizonyság tétetik arról, hogy Nagy réven lakó (de Nogrew) Retsend Pál a’ hitet arról, hogy szolgáját mint lopót a’ törvény eleibe, a’ mint tartozott volna nem álította előttök Júliusban (feria secunda proxima ante festum Beatae Margarete virginis) le tette. „Datum in Szolnuk die termini praenotati" igy végződik az iromány Anno Domini M-mo CCC-mo octuagesimo. - Ezen évben Csáki László Erdélyi Vajda viselte a’ Megyében a’ Fő Ispánvságot.34 Az elő hozott régiség azomban inkább törvény székre, a) mint közönséges gyűlésre mutat. a) A ’ törvényszékeket szinte olly meszsze, sőt talám tovább is lehet vinni mint a’ köz Gyűléseket. Mert mihellyt a’ Királyság felálitódott az emberek versengeni ‘s egymást károsítani kezdették, tehát az ő tsinnyeiket mindjárt ítélni is kellett. Már második András alatt láttzik annak valami nyoma, a ’ ki valamelly ügynek megítélésére jóvá látása szerént több választott Bírákat (Judices delegatos) szokott vált rendelni, a ’ melly szokás 4-ik László, sőt az 32 Kovin, Orbász, Mocó egykori ispánok az Árpád-korban. 33 Őt inkább Gál mesterként említik. 34 1376-1385 között idősebb Losonczi László volt az erdélyi vajda. Engel Pál idézett műve I. kötet 13. Az oklevél 1380-ban kelt. 157 77JFQ
