Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)
Bagi Gábor: Az akadémiai tudományosság első Jász-Nagykun-Szolnok megyei alakja: gattájai Gorove László (1780 - 1839) élete és munkássága
utólagos megítélés szerint - színvonalát tekintve ugyan még igen kevés valóban értékeset alkotott, de kortörténeti szempontból mégis érdekes, mivel a reformkori nagy fellendülés megalapozójává vált. E korai időszakot hazánkban alapvetően a német hatás jellemezte, német (osztrák) darabokat fordítottak le, dolgoztak át magyarra, illetve ezeket utánozták. „A nemzeti lelkesedés és nagyotakarás buzog a gyönge darabokból ” - írták utólag. A magyar színjátszás ekkoriban még nem támaszkodhatott sem nagyobb számú hazai színdarabra, sem pedig kizárólagos, uralkodó színjátéktípusra. A szomorújáték16 nem hódított jelentősebb teret magának, így az 1790-es években a hazai közönség főleg az érzékenyjáték17 felé volt nyitott, majd utóbb a figyelem mindinkább a vitézi játékok18 felé fordult. Az érzékenyjáték iskolát teremtő európai mestere, a német August Friedrich Kotzebue (1761-1819) volt. Ő ugyan idővel felhagyott annak művelésével, de munkái és utánzóinak drámái utóbb is gyakran a műsoron szerepeltek, ideértve nálunk a magyarított áltörténeti érzékenyjátékokat is. Kotzebue és az érzékenyjáték hatása Gorove Lászlónál mindvégig kimutatható volt. Gorove már 1796-ban Kolozsváron tanulótársaival színpadra vitte Kotzebue Embergyűlölet és megbánás című, magyarra fordított darabját, ami aztán az erdélyi színjátszás történetében is meghatározó eseménnyé vált. Pesti tanulmányai során aztán már alaposabb irodalmi ismereteket és műveltséget is szerzett. Haliczky András (1753-1829) a német, míg Dugonics András (1740-1818) a magyar irodalommal ismertette meg, de Kazinczy Ferenc (1759-1831) és Faludi Ferenc (1704-1779) munkái is komoly hatást gyakoroltak rá. Az évek során folyamatosan jelentkező inspirációk hatására Gorove a XIX. század első évtizedében maga is három önálló, ötfelvonásos színművet (művet) írt. Ezek napjainkban már semmiképpen sem sorolhatók drámairodalmunk ismert és nívós alkotásai közé, de kétszáz évvel ezelőtt a szerveződő magyar színjátszás 16 Megrendítő cselekményű, a főszereplő(k)re nézve szomorúan végződő színdarab, tragédia. 17 Szentimentális, de kibékítően megoldódó dráma. 18 Hősi, lovagi dráma. C7S£> 10 &Z7D
