Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)

Tudományos Gyűjtemény, 1820. XI. füzet

egész vidéket annyira fellázították, hogy számok már néhány ezerekre menne. Melly szaporodás által bátrabbakká tetetvén-(77)is el-borította. A’ támadók tudniillik minekutánna Tokajt, Tálját, Patakat, és több heljeket elfoglaltak, Szolnoknak tartottak, a’ várat hirtelenséggel el-foglalták, és mind azt, mind a' templomát fel-gyújtották,28 sőt a’ lakosokat lakheljekből-is ki-űzték, a’ papok-is ezen lakalmatossággal a’ veszélynek közeledése előtt el-széljedtek; de mivel ez a’ hirtelen támadott paraszti lázadás öszveséggel tsak négy hetekig pusztította a’ Tisza-környékeit, (mert Hertzeg Vaudemonte,29 Klökelsperg,30 és Mártini31 Génerálissal széljel verte azt) tehát az azután következett 1698-iki esztendőben a’ többfelé szélledett Szolnoki nép újra öszve kezdett tsoportosodni, és a’

Tokayra rohantak, ott a ' kevés számú orrokét és a ’ kit tsak német öltözetben megláttak lekaszabolták. Innen fegyverekkel megrakodva, és a ’ győzedelem által felfuva eggy ragaszkodással Tálján, Patakon és más heljeken; későbbre pedig (a’ mint Friedrich Orbán in Hist. Prov.32 előadja). Szolnokba termettek, és azt hántorgatván, hogy mind ezeket Tököli Fejedelem nevében, és oltalma alatt foglalják el, mindent felpredáltak, felégettek, a’ mi tsak útjokban állott. A ’ pártosoknak (kik mindenféle gyülevész embe28 Az bizonyos, hogy 1697 nyarán Szolnokon tűzvész volt, de hogy Tokajiék Szolnokot elfoglalták volna, az pillanatnyilag még bizonyításra vár.

29 Charles Thomas de Vaudemonte (1670—1707) herceg, császári tábornagy.

30 Johann Heinrich Dieter Edler von Glöckelsperg (7-1707) császári tábornok.

31 Talán Johann Georg Freiherr Martigny von Martinsberg (7-1712) császári tábornok.

32 Historia seu compendiosa descriptio provinciae Hungáriáé ordinis minorum S. P. Francisci strictioris observantiae, militantis sub glorosissimo titulo Sanctissimi Salvatoris authoritate Nicolai V. pontificis maximi olim a Savó Hungáriáé fluvio ad Scythiam usque et mare Tartaricum extensae in duas partes divisa, continens ortum et progressum ejusdem conventuumq; ac resideniarum in quibus hodie fratres altissimo famulantur. I—II. Cassoviae, 1759.

106