Babi Gábor: Somogyi Ignác 1859-1889. Szolnok dualizmus kori monográfusa - Szolnoki arcképcsarnok 3. (Szolnok, 2014)

4. A "Szolnok város története" megmaradt kötetéről

<3^9 ® G£7E>

sült, és ez magyarázza, hogy Somogyi az I. kötetet ennél a dátumnál zárta, majd a másodikat innentől kezdte.

Lehetséges egyébként, hogy a helyi levéltári forrásokat már két évvel később újabb csapás érte, mivel 1741. szeptember 19-én Szolnokon újabb nagy tűzvész tombolt, és ennek során 175 ház égett le. Az viszont bizonyos, hogy 1769. március 7-én az országos úrbérrendezés helyi munkálatai kapcsán a városi elöljáróság az alábbiakat rögzítette: „Hogy pedig több arendatitius contractust (árendás szerződést) nem producálhatunk, oka az, hogy szegény Városunk házábul kihordozkodván, sok Actáink a nagy confusió miatt nem tsak elvesztenek, hanem meg is égtenek.,)20

A kötet fő alapanyagául így a megmaradt levéltári források, konkrétan Szolnok város tanácsi jegyzőkönyvei szolgáltak 1765-től 1880-ig, összesen 14.832 lap terjedelemben. Somogyi az első jegyzőkönyvhöz mellékelt 64 lapos bevezető részt is haszonnal forgathatta, amely Mária Terézia királynő uralkodása korábbi éveiben tárgyalta a város történetét.

A megmaradt kézirat két nagy részből áll, az első 300 oldal egy részletes összegzés a korszakról, míg a második részt a szerző amolyan adatfelsorolásnak, kiegészítésnek szánhatta. A kettő között a feldolgozás módszerét tekintve nincs is igazán nagy különbség, mivel a városi tanácsi jegyzőkönyvekből készült regeszták adják az anyag legalább 90%-át. Az eltérés leginkább csak abban érzékelhető, hogy az első 300 oldalon néhány, történeti munkák alapján írt elemző rész is található (pl. Verseghy Ferencről, az 1849-es harcokról).

Somogyi a jelek szerint tudatosan törekedett a források betűhív átírásra, emiatt egyes családok neveinek több fajta írásmódja is megfigyelhető (Szeftcsik = Scheftsik, Marksajd = Markscheid stb.). A Balogh Béla által kiemelt pontosság fontos tulajdonsága volt, bár néhány értelmezési probléma kapcsán utóbb több megjegyzés a kéziratra ceruzával mégis rákerült. Egyes vélemények szerint ez Botár Imre (1880-1959), a Verseghy Ferenc Gimnázium tudós tanára keze nyomát őrzi. 120

120 KAPOSVÁRI Gyula id. mű 358.

33 G£7D