Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

Emlékezés Balogh Béta tanár úrra (Szurmay Ernő, Lengyel Bertalan, Verebélyi József, Bedey (Endre)

G^S0 H (2^D körképet. Nemcsak a monumentális alkotást csodáltuk elbűvölten, de pissze­nés nélkül hallgattuk lebilincselő hatású előadását az alkotásról. Hatalmas tapsunkkal köszöntük meg az értünk tett egész napos fáradozását, a kirándulás gondos előkészítését és a tudásunkat gyarapító ismertetéseit. A természetrajz (biológia) tanóráinkat is ő vezette a már megismert nagy tudásával és igényességével. E tantárggyal kapcsolatos emlékeimben a leg­jobban a szemléltető bemutatásai maradtak meg. Kitüntetésnek vehettük, ha a tárgyakban bővelkedő szertárból segítettünk kivinni a kitömött állatokat, csontvázakat, preparátumokat vagy a szükséges egyebeket. A tanár úr elvárása szerint a „szakmai minimum" volt, hogy a tanítvá­nyainak pontosan tudniuk kellett a már tanult állatok, növények latin neveit, valamint a rendszertam besorolásukat is. A vezetésével többször voltunk Szolnok környékén növénygyűjtő és meghatározó „külső botanikai órákon". A tanév során többször megtekintette, majd értékelte a növénygyűjtemé­nyeinket. Emlékezetes marad számomra a Tószeg község mellett korábban feltárt lakódombnak a közös megtekintése 1939. szeptember végén. Az előadásában röviden érintette az emberi faj fejlődéstörténetét, és eljutott egészen a jelen időpontig, - sajnálatosan a II. világháború kitöréséig. Humanizmusát, saját felfogását tükrözték záró mondatai (csak a lényegét idézem mondanivalójá­nak): „Napjaink emberisége: egyetlen faj! Nincsenek „felsőbbrendű" népek, sem emberek, és „alacsonyabb rendű" népek sem! A Földön mindenütt élnek tehetséges emberek és szerényebb képességűek is. Egy nép és ember sem tart­hatja magát öntelten különbnek a másiknál. Mi, magyarok sem vagyunk egy nemzetnél, embernél, „alábbvalók", de mások sem a földön! Ha ott a tószegi halom mellett nem is értettük meg teljesen minden bölcs mondatát, a következő vérzivataros években nagyon is a tudatunkba véstük az emberiséget féltő, már akkor előrelátó, az eseményekkel kapcsolatos „szel­lemi végrendeletét" búcsúzóul tanulói számára. Tanulóként akkor találkoztunk vele utoljára! Nem sokkal később Szolnokról Debrecenbe költözött, mint antropológus­professzor folytatta az egyetemi előadásait és a nemzetközileg is elismert tudományos tevékenységét. Dr. Bedey Endre Ö^SÖ 97 G£7Ö

Next

/
Thumbnails
Contents