Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Hild Viktor 1855-1929 - Egy tudós portréja (Szolnoki arcképcsarnok I., 1998)

Hild Viktor régészeti munkássága (Polgár Zoltán)

QÖ7Ö # 0^0 Az általa vezetett régészeti napló nemcsak a lelőhely pontos adatait: helyszínét, elhelyezkedését - amit tájolóval ad meg a szélességi és hosszúsági fokok szerint -, részletes helyszínrajzát, a tárgyakról készített rajzokat, hanem minden Hild által fontosnak tartott apró részletet és a lelőhellyel vagy a megtalálóval kapcsolatos történetet, anekdotát is tartalmaz. Álljon itt egy példa a Jászalsószentgyörgy-Borsahalom ásatásról. „Megemlítem még azt a kellemetlen incidenst is, melyet a Bajzáth család jónak látott inszcenírozni. A velünk szerződött és Alsószentgyörgyön lakó Bajzáth Gáboron kívül az ásatás tartama alatt megjelentek fivérei: Bajzáth Lajos egri főreáliskolai rajztanár, és Bajzáth János szolnoki törvényszéki bíró, kik nagy praetensióval léptek fel. Azt állították, hogy a tanya és így a Borsahalom is közös tulajdon és így Bajzáth Gábor nem volt jogosítva az ő hírük és tudtuk nélkül az ásatásra nézve szerződni. Ők ezt a szerződést el nem fogadják, hanem minden tárgy tudományos értékének harmadára igényt tartanak. És kijelentették, hogy a leletet bíróilag lefoglalják és míg külföldről hozatott szakértő által meg nem becsültetik, és ezen bírói becsár harmadát nekik a Nemzeti Múzeum ki nem fizeti, a tárgyakat elvinni nem engedik. Egy teljes napig folyt a veszekedés, és csak akkor nyugodtak meg, amikor megfenyegettem őket, hogy sürgönyzünk Hampelnak és minisztereik által mindkettőjüket mostani állomáshelyükről áthelyeztetjük az ország határára." A Jászalsószentgyörgy-Borsahalmon folytatott ásatás és a róla írt cikk, ami az Archaeológiai Értesítőben jelent nieg, mutatja be legjobban Hild Viktor hozzáértését és kitartó lelkesedését. A publikáció egy kissé eltér a kéziratos napló szövegétől, de ez teljesen érthető is, mert a szakfolyóiratban főleg a tudományos megfigyeléseket közli a szerző. Tudományos alapossága kiterjed arra is, hogy a Borsahalmon talált, fából ácsolt sírkamra fafajtáit is leírja, természetesen latin nevükkel együtt, valamint a Borsahalom nevének eredetét is megfejti, nem mellőzve a különféle borsófajták neveit sem. Hild Viktor régészeti naplójában, ami munkásságának csak a Jászságra vonatkozó adatait tartalmazza - több mint száz lelőhely és lelet van leírva hasonló alapossággal -, ahol maga nem volt ott, mindig igyekezett a megtalálót alaposan kifaggatni. A Hildhez került tárgyak képezték a megyei múzeum gyűjteményének alapját. Leírásai, leltárai pedig nagyban megkönnyítették a tárgyak pontos beazonosítását. Nemcsak a régészet ásatási, lelettárolási, restaurálási módszereiben ismerte és követte kora tudományos színvonalát, hanem a publikációiban és naplójegyzeteiben is igyekezett a leleteket korszak szerint besorolni, megállapítani pontos korukat. A borsahalmi sírról írott cikke végén másfél oldalt szentel a feltárás pontos korának megállapítására, ahol kiderül, hogy nemcsak a korszakról írott magyar, hanem a kérdéskörrel kapcsolatban levő külföldi - a dolog természetéből adódóan német Q27D 18 ö^a©