Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Kovács, M.: A Sár-hegy növénytársulásai

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr.. Suppl. 1.

1985 A Sár-hegy növénytársulásai KOVÁCS Margit A gyöngyösi Sárhegy, amely 1975 óta országos értékű természetvédelmi terület, a Mátra hegység egyik legjobban kikutatott része. KITAIBEL, VRABÉLYI, BORBÁS, JANKA, SIMONKAI, DEGEN és LENGYEL adatai alapján a Sárhegy összefoglaló florisztikai áttekintése SOÓ-tól (1937) származik. Közlése szerint a Sárhegyen számos, a Mátrában egyébként hiányzó déli, vagy keleti alföldi faj díszlik. Az utóbbi évtizedekben a Mátra hegység flóra- és vegetáció-kutatása során számos olyan növényfaj, amely eddig csak a Sárhegyró'l volt ismert, a Dél-Mátrából is eló'került. A Sárhegy flórája több új növényfajjal gyarapodott az intenzív flórakutatás nyomán (MÁTHÉ-KOVÁCS 1962). Alapvető' feladat, hogy az országos értékű természetvédelmi területek flórájáról és vegetációjáról részletes áttekintés álljon rendelkezésünkre. A sárhegyi terület feldolgozása a gyöngyösi Mátra Múzeum kutatási tervében szerepel és ennek a munkának egy része a növénytársulások cönológiai feldolgozása. 1. A SÄRHEGY ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A Sárhegy (500 m) a Mátra déli részén elsüllyedt hegységperemnek egy féligmeddig tönkösödött, eró'sen denudált, vulkánikus eredetű tömbje. A tönkrészlet ENy felé dó'l, elrekeszti a mátrafüredi félmedencét és a gyöngyösi öblöt. (LÁNG 1955). A Sárhegy tulajdonképpen a Kékes tömbjének délfelé messze eló'retolt, különvált része. A Sárhegy a törések mentén meredeken szakad le, északra a domború lejtó'kön kőfolyások és kőtengerek fekszenek. Teteje lapos, fennsíkszerű, egy helyi süllyedékben, amelyet földalatti berogyás hozott létre, alakult ki a mintegy 50 m átmérőjű un. Szent Anna-tó, amelyben csak időszakosan van víz. A hegy nagy része andezitből (VARGÁNE MÁTHÉ 1955), kisebb részben riolittufából áll. A hegy lankás nyugati része opleisztocen törmelékkúp, a déli lejtökre a pleisztocén lösz húzódik fel. A lejtőlábi löszön a Heves-Borsodi síkság jellegzetes talajtípusa, a csernozjom barna erdőtalaj fordul eló', termó'helye a zonális tatárjuharos lösztölgyeseknek. A könnyen málló, bázisokban gazdag andezittufán, fó'leg a lejtőlábi részen, a középhegységi mészkedveló' tölgyes és a/ alföldi tatárjuharos lösztölgyes találkozási sávjában, a csernozjom barna erdőtalajjal kontaktusban a fekete színű, agyagfrakcióban gazdag erubáz talaj alakult ki. A mészkedveló' tölgyesek elterjedt talajtípusa a barnaföld, m ig a cseres-tölgyesek inkább az agyagbemosódásos barna erdó'talajon elterjedtek. A sziklagyepek talajtípusa a ranker, mig a pusztafüves lejtó'k a ranker-barnaföldön terjedtek el. Gyöngyös környékére, a Sárhegyre, valamint a Mátra hegység déli részére a szemiarid klímatípus jellemző'. Gyöngyös város évi középhó'mérséklete 10, 5 C°, az évi Sár-hegy tanulmányok, Nr. 3. 47