Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)
Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái
Vagyis sem Cholnoky felfogása nem állja meg a helyét teljesen, aki vulkáni hegységeinkben mindenütt eredeti vulkáni formák (tüzhányokúpok, kráterek stb.) maradványait látta. Még kevésbé helytállóak az ezt követő ellenvélemények (BULLA В., LÁNG S. ), melyek szerint a vulkáni formák teljesen, szinte nyomtalanul elpusztultak, és vulkáni eredetű hegységeink is tönkösödtek. Saját kutatásaim során mindjárt a kezdetben hangsúlyoztam, hogy a vulkáni formák erősen lepusztulva közvetlenül, s főleg közvetve meghatározó szerepet játszanak a jelenlegi domborzat, a formák kialakításában (SZÉKELY A., 1960, 1964, 1968): "Bár a Mátra vulkáni eredetű hegység, a torton óta tartó lepusztulás következtében, az elsődleges vulkáni formák már régen denudációs formákká alakultak át. Az eredeti vulkáni formák azonban nem tűntek el nyomtalanul. A jelentősebb kitörési központok erősen lecsonkított maradványai még csúcsok, kúpok (Ágasvár, Világos), vagy magas tetők (Kékestető) formájában a hátak fölé magasodnak. A csúcsok többsége azonban már eróziós (pl. Koncsur) vagy szerkezeti (Óvár) forma, illetőleg a kettő kombinációja (Nyikom). Még több szép lávatakaró maradványát is felismerhetjük (Kékes déli lejtője). Ezeknél azonban sokkal jelentősebb az elsődleges vulkáni formák közvetett hatása a mai formakincsre. Ugyanis irányító szerepet gyakoroltak a lepusztulásra." (SZÉKELY A., 1968, p. 45). Az egykori kitörési központok, tüzhányokúpok - bár erősen letarolt formában - lealacsonyodva, de mégis többnyire magaslatok, csúcsok, tetők. A legidősebb és legjelentősebb völgyek viszont rendszerint a nagy kitörési központok közötti nyergekben, alacsonyabb felszíneken vágódtak be, minthogy természetesen itt indultak meg az első vízfolyások is. így tehát az elsődleges vulkáni formák jelentős mértékben meghatározták, irányították a domborzat továbbfejlődését, a lepusztulást is, így előre jelezték a jelenlegi domborzat alapvonásait is. Ezeket az alapjaiban 25 éve megfogalmazott megfigyeléseimet, kutatási eredményeimet az elmúlt negyedszázad alatt végzett összehasonlító tűzhányó-f eiszinalaktani (vulkán-geomorfológiai) kutatásaim egyre jobban megerősítették. Ehhez nagy segítséget nyújtott a teljes kárpáti vulkáni koszorú fokozatos összehasonlító kutatása hazánkban és a szomszédos országokban egészen a Hargitáig (SZÉKELY A., 1957, 1959), majd méginkább a fiatalabb (negyedidőszaki) és főleg a működő tűzhányókon végzett kutatásaim és megfigyeléseim, elsősorban az olasz (1970-71), a japán (1980) és a mexikói (1982) nagyon különböző típusú - vulkánokon. Mindezekre - az eredeti vulkáni formáknak közvetlen és közvetett meghatározó szerepére a jelenlegi domborzatra hosszú évmilliók elteltével is - az egyik legszebb és legérdekesebb példa éppen a Sár-hegy, amiről ez év tavaszán végzett kiegészítő kutatásaim során meggyőződhettem. Minthogy a Mátra hatalmas rétegtűzhányó roncsa, a nagyon különböző keménységű ellenálló képességű kőzetek is fontos szerepet játszottak a lepusztulás menetében, és így a jelenlegi formák kialakításában. A leglényegesebb ez a különbség természetesen a hegység vulkáni és környező előtér kevésbé ellenálló üledékes kőzetei között, minthogy az utóbbiak sokkal gyorsabban pusztultak, alacsonyodtak. Ezért formáik is enyhébbek: lekerekített hátak, széles völgyek jellemzik. A hegységben leglényegesebb a kőzetminőségi különbség a kemény andezitlávák és a könnyebben pusztuló pörszkövek (piroklasztikumok: a tufák, valamint a különböző ellenállóképességű agglomerátumok) között. Ahol a tufa a felszínen volt, túlnyomórészt már lepusztult. Ezért az elsődleges kőzetminőségi különbségeknél fontosabbakká váltak a kisérő (utó-) vulkáni tevékenység során feltört hévforrások (hidrotermák) működésével - főleg a Mátra nyugati felében - előidézett különbségek. Ezek hatására keletkeztek egyrészt a legkeményebb és legellenállóbb hidrokvarcitok és kovás andezitek, amelyek jelenleg gyakran kipreparált hátak, gerincek, másrészt pedig a különböző mértékben megbontott andezitek, melyeken viszont többnyire szélesebb völgyek és völgymedencék alakultak ki. A Mátra domborzatát, felszínformáit és egész természetföldrajzát jelentős mértékben meghatározza az, hogy az emelkedő kárpáti hegységkeret és a süllyedő alföldi medence határán létrejött hatalmas törésrendszeren alakult ki. így nyerte el legszembetűnőbb nagy formáját, a nagy aszimmetriát. Általában északról délre alacsonyodik, lejt. Az északi oldalon a rétegfejeken kialakult meredek lejtők jól feltárják a hegység rétegvulkáni szerkezetét. így a főgerinc is a hegység északi peremén fut. Ezzel szemben a főgerincről dél felé sokkal menedékesebb hátak ereszkednek le, amelyek csak a hegy lábánál a pediment felé végződnek meredekebb lejtőkkel. Ez a domborzati nagy aszimmet12
