Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 20. (1995)

Légrády, Gy.–Kárász, I.–Varga, J.–Hangyel, L.–Naár, Z.: Néhány hazai zonális erdőtársulás talajának összehasonlító vizsgálata

nincsenek. A talaj 30-100 cm-ig gazdagon átszőtt gyökérzettel. A talajmintákban nagy mennyiségű kvarcszemcse, kvarcit kavicsok találhatók. Alakjukra a nagy távolságról való szállítás következtében a legömbölyített forma jellemző. Színük a világossárgától a feketéig terjed. Ugyancsak legömbölyített formával, sötét színnel a kvarcit változata a lidit is előfordul. A mintákban kis mennyiségben található, kevéssé koptatott, szögletes formájú andezit szemcsék kis távolságról (Mátra) kerülhettek oda vízfolyások révén. Ezen ásványokkal és az alapkőzettel keveredett talajon alakult ki az Aceri-tatarico-Quercetum társulás. A társulás lombkoronaszintjében a molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a cserfa (Quercus cerris) uralkodik, szálanként fordul elő a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). E terület érdekessége, hogy amíg más növénytársulásban a tatárjuhar és a mezei juhar csak cserjeméretet ér el, addig ebben a társulásban fává növekedik. Ezért kapta ez a jellegzetes erdei növénytársulás a tatárjuharos-tölgyes nevet. Bátor (Quercetum-petraeae-cerris) A mintavételi terület a bátori Nagyoldalon, a műúttól kb. 150 m-re, 150 m-rel a tengerszint felett található. AHeves-Borsodi-dombság részeként- geomorfológiai szempontból- a völgyekkel erősen tagolt egykori hegylábfelszín területéhez tartozik KARÁSZ (1991). Érintkezik a szarvaskői vulkanikus eredetű kőzetekből felépülő formákkal is, melyek a Délnyugati-Bükk részei. A terület éghajlata valamivel hűvösebb, mint a hasonló tengerszint feletti magasságú hegylábperemi területeké HUSI (1986). Évi középhőmérséklete 8 °C, csapadékmennyiség átlaga 500-600 mm. A terület nagy részét ranker talaj, néhol - a gerincen - barna erdőtalaj vagy a nagy sziklákon köves váztalaj borítja. A mintavételi hely alapkőzete főleg diabáz, mely mellett nagy mennyiségű apró szemcsés konglomerátumban uralkodóan 2-3 cm-es kvarcit kavicsok cementálódtak limonit által. A legömbölyített formájú 2-5 mm-es finom kvarcit kavicsok hosszú szállítást feltételeznek. Szinte minden árnyalatban, a fehértől a sárgásvörösön át a szürkéig megtalálhatók. A cementálódott homokkő laza limonitos, kavicsos, benne muszkovit csillámok fordulnak elő. Ez bizonyos mértékig arra utal, hogy ezen a területen savanyú vagy a semleges kőzetek voltak az uralkodóak. A mintavételi hely talaja a kb. 15-30 fokos lejtőszög miatt nagymértékben erodált, vékony rétegű, erősen savanyú (4,0-es pH-jú) barna erdőtalaj, agyagpala törmelékkel nagymértékben keveredett. Genetikai szintjei a felszínhez közel elhelyezkedő alapkőzet miatt nem különülnek el élesen. Humuszos horizontja sekély, sok nyershumusszal, bomlatlan, darabos növényi- és állati maradványokkal. A növényi gyökerek a vékony termőréteget teljesen behálózzák. A terület társulásának részletes cönológiai adatai KÁRÁSZ (1991) munkájában taláhatók. Síkfokút (Quercetum-petraeae-cerris) A mintavételi terület a Bükk déli előterének dombvidékén lévő, déli irányban enyhén lejtő, 1000-2000 m széles háton fekszik. Tőle északra kb. 500 m távolságban kezdődik a már a Középső Bükkhöz sorolható, délnyugat-északkeleti irányú Nagyeged-Várhegy 500-600 m magas mészkővonulatának déli lejtője. A 270-300 m magas mintaterület tulajdonképpen a magasra emelkedő középhegység hegy lápperemi törmelékkúpjának is felfogható lenne JAKUCS (1973). PINCZÉS (1956,1968) vizsgálatai viszont egyértelműen kimutatták, hogy e dombvidék harmadkori agyagának jelentős része nem bükki eredetű, hanem az Alföld helyén valamikor emelkedett kristályos őshegység északi irányban lehordott törmelékanyaga. Az alapkőzet miocén településű kavics, melynek fő anyaga kvarc. Mellette jáspis, lapos formájú kvarchomokkő található. Ezek között sötétebb színű "vaskérget" alkotó limonit üle53