Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 20. (1995)

Hír, J.: A Lök-völgyi-barlang őslénytani ásatásának eredményei

10 mm Fig. 18. Occlusal surface and lingual view of an Ursus sp. p4 premolar, from the sample 18. A 18. mintából gyűjtött Ursus sp. alsó előzápfog rágófelszíni- és linguális képe. cricetus after the dimensions; the domination of the Microtus arvalis and the high frequency of lizzards. The fauna of the samples 4-1 (Upeer part of the 2nd layer and the 1 st layer) is a mixture of Eemian and Holocene elements. This sediment is no alloctonous, it was disturbed by fossorial animals and human activity. In the sample no. 4. a Neolithic pottery fragment was found, but the SDQ value of the Arcicolas from the 4.-1. samples is equal to the Eemian vater voles. The change in the average of the Lml value of the Microtus arvalis of sample 4 is probably due to the mixed character of the fauna. A Lök-völgyi-barlang őslénytani ásatásának eredményei A barlangban KADIÓ et MOTTL (1938) végzett először nagyszabású ásatást 1932-33-ban. Ennek során kutatóárkot hajtottak a barlang főfolyosójában, majd a belső keresztfolyosóban is (3. ábra). Az előbbit nem mélyítették le a barlang sziklaaljzatáig a nehezen csákányozható, cementált üledék miatt. A kitermelt üledéket nem iszapolták, ezért az akkor gyűjtött gerinces leletanyag csak nagyemlősökből áll Ezek rétegek-szerinti szétválogatása sem történt meg, valószínűleg ezért fordul elő „egy faunában" a Rupicapra és a Cervus. A 12. sz. ásatási négyszögből protoszolütréen paleolit előfordulását is leírták a barna színű barlangi agyagból. Az idézett szerzők a korabeli monoglacialista felfogásnak megfelelően a "javaglaciálisba" sorolták a barlang leletanyagát. 1933-tól 1994-ig tudományos igényű ásatás a barlangban nem folyt. 1994 augusztusában a szerző, Mészáros Lukács és egy több éve összeszokott fiatalokból álló kutatóbrigád segítségével a korábbi ásatás megmaradt profilját egy rövid szakaszon (4. ábra) megtisztította, majd abból 18 mintát vett. A minták mindegyike 80-100 kg tömegű volt. Ezeket helyben, a Lajposforrásban iszapoltuk. Válogatás után a minták az l.,2.,3.,4. táblázatokban közölt gerinces leletanyagot szolgáltatták. 44