Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 20. (1995)

Kovács, T.–Hegyessy, G.: Magyarországi cincér tápnövények

FOLIA HISTORICO NATURALIA MUSEI MATRAENSIS 1995 20: 185-197 Magyarországi cincér tápnövények (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS TIBOR - HEGYESSY GÁBOR ABSTRACT: [Foodplants of Hungarian longhorn beetles (Coleoptera, Cerambycidae).] The authors summarize foodplant data published in earlier literature (135 species of longhorn beetles from 97 species of foodplants) together with their own unpublished data (116 species of longhorn beetles from 69 species of foodplants). These combined sources cover 150 species of longhorn beetles from 116 species of foodplants. A publikációban a szerzők összegzik az eddig irodalomban meglelent adat szintű - az illető cincérfajnál a tápnövény megadásán kívül legalább a lelőhelyet (legtágabb: hegység) is tartalmazó - tápnövény közléseket. Ezen felül közreadják saját publikálatlan tápnövény adataikat 1995-tel bezárólag. Helyhiány miatt ezek teljes formában egy későbbi publikációban jelennek meg: A "Magyarországi cincér tápnövények" publikálatlan adatai címmel. Sajnos az irodalom alkalmanként pongyolán fogalmaz, nem dönthető el hogy valóban bizonyítottan tápnövény-e az adott növény; nem külföldi irodalomból - esetleg már többszörösen - átvett közlésről van-e szó; honnan sikerült a tápnövényt kimutatni ... stb. Az adatok értékét információtartalmuk határozza meg, ezért fontos a pontos lelőhely, gyűjtési idő, gyűjtő, a tápnövény latin neve (ha lehet faji szinten), a cincér fejlődési helye (ág, törzs, tükörfolt, gyökér, talaj stb.), annak jellemzése ( átmérő, élő-e vagy holt, nedves, díszbogár által gyűrűzött stb.). Érdemes feljegyezni (eltenni) a fejlődésükhöz a fajjal azonos környezeti feltételeket igénylő egyéb cincéreket és más rovarokat, illetve parazitákat is. A szerzők tápnövénynek azt a növényt tekintik mellyel az illető cincérfaj lárvális fejlődése során táplálkozik - tehát az imágó által fogyasztott növényt nem. A tápnövény bizonyításának biztos módjai: kinevelés; tápnövényből lárva, báb, imágó, és elpusztult állat - illetve röpnyílásában tartózkodó cincér gyűjtése. Bizonyos fajoknál a rágáskép is bizonyító erejű lehet. A munka eredményeként az eddig irodalomban megjelent (135 cincérfaj 97 növény) és a szerzők nem közölt (116 cincérfaj 69 növény) tápnövény adatait összegezve a cikk 150 cincérfaj 116 tápnövényét publikálja. A tápnövények latin neve után az irodalmi hivatkozás száma, illetve a következő rövidítések szerepelnek: HG*=Hegyesy Gábor publikálatlan adata, KT*=Kovács Tibor publikálatlan adata; #=az adott cikk publikálatlan közlésre hivatkozik. A CINCÉRFAJOK FELSOROLÁSA TÁPNÖVÉNYEIKKEL Megopis scabricornis (SCOPOLI, 1763) Platanus hybrida: 24 - Cydonia oblonga: KT* - Robinia pseudo-acacia: 9, KT* - Ailanthus altissima: 24 - Acer negundo: KT* - Acer campestre: 28, KT* - Aesculus hippocastanum: 22, 24 - Tilia platyphyllos: 22 - Tilia: 24, 28 - Fraxinus excelsior: 22 - Celtis occidentalis: 25, 28 - Corylus colurna: KT* - Carpinus betulus: 22, 24, 28, KT* - Fagus sylvatica: KT* - Quercus cerrís: 22 - Quercus robur: 12, 13, 28 - Juglans regia: 12, 13, KT* - Salix alba: 10, 12, 13,25 - Salix: 24, KT* - Populus x canescens: KT* - Populus nigra: KT* - Populus: 11, 13, 32, KT*. 185