Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Szakáll Sándor–Földvári Mária–Kovács Árpád: Foszfátásványok a recski és a parád-parádfürdői ércesedésekből

3. Vizsgálati eredmények 3. 1. Recsk, Lahóca-hegy A Lahóca-hegyen, a Ferenc-táró hányóján pirites érc üregeiben ritkán crandallit fordul elő. A csaknem tisztán piritbői álló érc apró üregekkel felszabdalt. A pirit kíséretében kis mennyiségben alacsony vastartalmú halványsárga szfalerit jelenik meg. A pentagondodekaéderes pirit kristályok felületén ritkán fehér, kissé gyöngyházfényű agyagásványt, még ritkábban 100-400 |im-t elérő romboéderes termetű crandallit kristályokat figyeltünk meg (2. ábra). A kristályok a pásztázó elektronmikroszkópos megfigyeléseink szerint belül nemegyszer üregesek. Az EDX felvétel a kristályokban a következő elemeket mutatta ki: Ca, Al és P. A röntgen-pordiffraktométeres vizsgálat (G 106), alapján a foszfátos fázis rosszul kristályosodott crandallittal azonosítható. A vizsgált mintában a kvarc és egy biztosan nem identifikált agyagásvány a domináns fázis. A crandallitnak három nagyobb reflexiója azonosítható biztonsággal: a 100-as 2,94 Á-nél (2,93), a 45-ös 1,890 Â-nél (1,894) és a 35-ös 1,745 À-nél (1,752). (Zárójelben a crandallit 33-257 -es JCPDS kártya adatai állnak). Az ásványtársulás kiválási sorrendje mikroszkópos megfigyeléseink szerint: szfalerit - pirit - crandallit - agyagásvány. Ennek alapján a crandallit a szulfidok kiválása utáni másodlagos kiválásnak tartható. 3. 2. Recsk, Sima-hegy A hegy déli oldalán, egy útbevágás agyagos képződményében, kb. 5 m-es hosszban a következő - műszeres vizsgálatainkkal alátámasztott - ásványtársulást észleltük. Az agyag citromsárga porszerű megjelenésben helyenként dúsan tartalmaz jarositot. Gyakoriak a gipsz cm-t meghaladó oszlopos kristályai. A diadochit 8-10 cm-t elérő gumós-vesés, halvány sárgásbarna színű finomszemcsés aggregátumokban észlelhető (3. ábra). A gumók metszete azt mutatja, hogy a diadochit homogén megjelenésű. Nedvesen összeálló, míg kiszáradva kissé porszerű. A diadochit röntgen-pordiffrakciós felvételén (L78) 16 reflexió jelent meg, a 42-1364-es JCPDS adatkártyával jó egyezésben (П. táblázat). A felvétel alapján az aggregátumok nagy tisztaságú diadochitból állnak. A termoanalitikai felvételen (4. ábra) észlelt reakciók (MAFI 1582. felvétel): 162,9 °C 8,81 % 213,1 °C 13,67 % 507-508 °C 6,01 % 713,3 °C 15,42 % Az elméletihez közelálló összetétel alapján a diadochit SO3 tartalma 19,3%, víztartalma pedig 26,5%. A széles körű helyettesítési lehetőségek miatt az irodalomban közölt minták összetétele elég nagy változatosságot mutat (Bouska et al., 1960). Az SO3 tartalom 23 minta adatai alapján például 4,8-18,8% között, a víztartalom pedig 20,6-40,8% között ingadozik. Esetünkben az első két reakció tekinthető a vízvesztési folyamatnak, tömegvesztesége 22,48%, és az utolsó reakció a szulfát bomlásának, melynek tömegvesztesége 15,42%. így a mért értékek hőmérsékleti és tömegveszteségi szempontból egyaránt megfelelnek a diadochit reakcióinak. A magas foszfát-tartalmú minták esetében exoterm reakció szokott jelentkezni 620 °C-nál, amely a FePCU fázis hevítés hatására történő kialakulását jelzi. Ez a reakció mintánk esetében nem jellemző, ami arra utal, hogy inkább szulfátos, mint foszfátos összetétellel van dolgunk. Teljes kémiai elemzés III. táblázat alapján viszont a minta P205-tartalma átlagosnak mondható, igaz a S03-tartalom az átlagosnál kissé magasabb. Véleményünk szerint itt egy vas-szulfidokból (elsősorban piritbői, hiszen a szűkebb környezetben apró hintésekben megjelenik), illetve valószínűleg a vulkánitok apatittartalmából a hidrotermás folyamatok által mobilizálódott és a felszínközeiben epigén folyamatok által keletkezett a szulfátos (illetve a szulfátos-foszfátos) ásvány társulás. 26