Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Fazekas Imre: Az Agriphila geniculea Haw. és az A. tolli Bl. magyarországi elterjedése (Microlepidoptera: Crambidae)

mindig az Alnion glutinosae-incanae vegetációjú zóna folyó menti (Duna) nedves rétjeihez kötődtek és nem tartoznak az Л. tolli pelsonius tipikus élőhelyei közé. Hogy itt valóban egy effektív habitatváltásról van e szó, azt további vizsgálatoknak kell megerősítenie. Az sem kizárt, hogy az A. tolli pelsonius eddig még fel nem tárt alléi fixálódásával állunk szemben, de nem tartom kizártnak az A. geniculea geniculea, s az A. tolli pelsonius hibridizációját sem. Az Agriphila geniculea et tolli fajpár areájának általános jellemzése Az A. tolli recens areája főleg a Közép- és Kelet-Mediterráneum meleg nyarú vidékeinek örökzöld, keménylombú erdő zónájára valamint a Közép-Duna-medence környékének nedves, kontinentális éghajlatú vidékeire esik, amelyeket hosszabb meleg évszak, a lombhullató- és vegyeserdőségek jellemeznek. A Magyar-Alföld mérsékeltövi sztyeppjein a tolli igen korlátozott elterjedésű, aminek okát a kontinentális klímában kell keresnünk. Jelenlegi ismereteink szerint Európában Magyarországon ismerjük a legtöbb tolli lelőhelyet. A tolli a Kárpátoktól északra, a hideg teles, nedves kontinentális éghajlatú fenyőelegyes erdőövbe már nem lép be. Kelet felé (Donec-hátság, Kubáni-alföld, Kaszpi-mélyföld), a mérsékeltövi sztyepp igen hideg téli időszaka (-5-25 °C) jelentős barrier az ázsiai expanzió előtt. A vikariáns A. geniculea faj areájának súlypontja Nyugat- és Közép-Európa enyhe telű, óceáni éghajlatú területeire esik, a mérsékeltövi lomberdők zónájára. Itt a limitáló leghidegebb hónap középhőmérséklete +1-6 °C között van, s az átlagos évi hőingás 15 °C-nál kisebb. Az ettől eltérő kelet-európai területeken a geniculea már rendkívül lokális és ritka. Az A. tolli faj európai areasúlypontjának számító Közép-Duna-medencében ez a hőingás 15-30 °C között realizálódik. A geniculea és a tolli fajok között egy viszonylag keskeny szimpatrikus sáv indul el az Appennini-félszigetről. Ez a sáv kelet felé megkerüli az Alpok nyúlványait, s a Magyar-középhegységeken át a szlovákiai és romániai Kárpátokban szegregálódik. Die geographische Verbreitung der Agriphila geniculea Haw. und A. tolli Bl. in Ungarn (Lepidoptera: Crambidae) In den letzten Jahren beschäftigte ich mich in zehn Studien mit der Taxonomie und Chorologie der Agriphila geniculea und A. tolli. Es zeigte sich, daß das bisherige ungarische Verbreitungsbild der Arten Agriphila geniculea und A. tolli einer genaueren Bearbeitung bedarf. Aufgrund der uns zur Verfügung stehenden taxonomischen und biogeographischen Analysen sind die Agriphila geniculea und A. tolli echte Vikarianten und gehören derselben monophyletischen Einheit an. Die frühere Ansicht (GOZMÁNY, 1963), wonach Agriphila geniculea Haw. in Ungarn "überall häufig" sein soll ist falsch und ungbegründet. Die Unterart Agriphila tolli pelsonius (FAZEKAS, 1985) bewohnt in Ungarn bedeutend gröere Gebiete als die andere Art, A. geniculea (HAWORTH, 1811). Siehe Abb. 3-4. Die Aggregationszentrum der Agriphila tolli pelsonius Populationen ist das ökologisch sehr heterogene Ungarische Mittelgebirge. Die A. tolli pelsonius Habitate findet man in Transdanubien, vor allem in der Zerreichen-Zone (Quercetum-petraeae-cerris) in einer Höhe von 250-450 m, bzw. in den Karstbuschwäldern (Cotino-Quercetum pubescentis), sowie auf den Hügel- und Felsensteppen. Eine ähnliche Position der Dichtenmaxima kann man im Nördlichen Mittelgebirge beobachten, aber hier erscheint A. tolli pelsonius schon in den Busch-Wäldern Ceraso-Quercetum pubescentis. Die Unterart A. tolli pelsonius breitete sich von diesen xerothermen Hügelflanken auf die Sandigen Gebiete des Tieflandes aus, aber sie Konnte die echte ungarische Pußta nicht ero104