Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Réthy Zs.: Természeti változások Füzesgyarmat térségében

nagykiterjedésű hagyományos vízi biotópok szinte teljesen megszűntek. Ugyanakkor robbanásszerűen megnőtt a mezőgazdaság hatékonysága. A tájrendezés - ma már tudjuk, első hulláma - a múlt század végére érte el a maximumát, ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan minimálisra csökkent a növény- és állatvilág faj- és egyedszáma. Az ártéri (másodlagos) galériaerdők kialakulásához, a szukcessziós folyamatra - a telepítéssel és természetes felújulással együtt - évtizedekre volt szükség. Ezzel egyidejűleg - a kiszáradás hatására - a megmaradt ősgyepek helyenként szikes pusztává alakultak. A megváltozott életterekben a fajösszetételt illetően egy átrendezési folyamat indult meg.

3 Ha a táj életének és alakulásának „csomópontjait" kívánjuk érzékelni, a következőket kell gondolnunk: - mocsárvidék és erdős-puszta földműveléssel a XIV. szd.-ig - a tatárjárás határa - a török hódoltság kora - az újratelepülés, a nagybirtok és a majoros gazdálkodás kezdetei - folyamszabályozás - út- és vasútépítés - a fellendülés illúziója... - átmeneti időszak (nagybirtok+paraszti gazdálkodás) - termelőszövetkezeti gazdálkodás - fúrótornyok, a „kőolajosok" megjelenése a tájon _ ? A tájrendezés második hulláma - a biológiai eredményeket illetően részben akaratlanul! - a XX. szd. '80-as éveire felerősödött ipari jellegű mezőgazdasági technológiák és kifejezetten a melioráció hatására következett be. Nemcsak ebben a térségben, de mindenütt ahol következetesen végrehajtották a technológia előírásait. Tudomásul kellene vennünk, hogy más egy elmélet technológiája és megint más a biológiai folyamatok hosszútávú „gyakorlata". Már a jelenlegi terepbiológusok tapasztalata és a szerény ökológiai jellegű megfigyelések is előre jelzik annak a lehetőségét, hogy rövidesen bekövetkezik azoknak a Jóslata" (pk'Mendöl), akik elhamarkodottnak tartották ezt a szuper-lecsapolást... A „nem-ember" élővilágot tekintve a faj- és egyedszám csökkenése vitathatatlan - különösen a Sárrét térségében... A magam megfigyelései szerint eljön még az az idő, amikor hasonló nagyságrendű összegekkel kell visszaállítani a viszonylag természetes vízrajzi állapotot a megye több térségében... A gáz- és olaj fúrótornyok megjelenése a határban valószínűleg gazdagabbá teszi majd a térséget, de szerencsés lenne ha ezzel párhuzamosan megtörténne a táj részletes ökológiai vizsgálata is, majd az „ideális tájrekonstrukció" folyamata is. A határban megmaradt még néhány szép tájrészlet: a Csikéri legelő, a Hosszúi erdő, a Tüzesfa, a strandfürdő területének néhány szép öreg fája. Ezzel lassan kifelé mennek az időből; újabbakat kellene telepíteni, hogy a következő nemzedékeknek is jusson valami a szép régi tájak maradványaiból... >- a klasszikus Sárrét világa 40