Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)
Réthy Zs.: Természeti változások Füzesgyarmat térségében
Harang is Harruckern birtokába jutott. Elmocsarasodott határát a füzes-gyarmataik kezdték használni, s e réven azután Füzes-Gyarmat határába olvadt bele." Füzes-Gyarmatról: „... 1741-ben pedig haszonbérbe vették ki a bucsai pusztát. Ekként Füzes-Gyarmat határa 35.585 katszt.holdra emelkedett. Ebből 1715-ben a lakosok még csak 60 holdat műveltek. 1773-ban pedig 2189 holdat. 1788-ban határából 5760 (1200 • öles) holdat szántóföldnek, 3918 holdat legelőnek, 34 799 holdat mocsárnak vesznek föl. E roppant terjedelmű mocsár fennmaradására nagyban közreműködött a Gyarmaton keresztül vezető éren 1730 táján készült vízimalom. Ez úgy felduzzasztottá a Berettyó vizét, hogy az 1750 táján a szomszédos Biharvármegyében is óriási károkat tett, s még is a földesuraság mee a lakosság mondhatni napi érdeke kivitte, hogy e malom egész 1808-ig fennmaradt."" 5 „Gyarmath"-ról a következőket olvashatjuk Petik András 1784-ben készült munkájában: „A Sár rété Szélén fekszik, és folyó vize nintsen más, hanem á vizek' meg áradásától ki öntött nagy réttség, és azokból ki Szakadt erek."... „á Reformátusok, magok nádas házakban lakván..." A messzire terjed-e a határa kérdésre a következőket írja: „Úgy mondgyák, hogy nagy Kunkartzag uj Szállás Mező Várossához terjed, á hol á Nagy réttség között Szigetek vannak." „A törökuralom után Bucsát Füzes-Gyarmathoz csatolták, s ettől kezdve annak sorsát követte. Sokat emlegették a füzesgyarmatiak a régi Bucsa községet 1795-ben, midőn a nagy szárazság idején a Berettyónak itt levő medrében kutakat ástak s ez alkalommal a régi bucsaiak kutjaira bukkantak. - Különben a gyarmatiak 1742-től kezdve kezdték haszonbérbe venni a gyulai uradalomtól." „A nádasokban nagyon könnyen eltűnt minden határjel s e miatt Gyarmat és Szerep közt a nagy-harangi és ösvényi pusztákon elvonuló határjelek miatt, továbbá az ecsegi és bucsai pusztákon, nemkülönben a Bucsa és Karczag közt lévő vitás területek miatt több ízben volt határper." Kis-Harang (község Füzesgyarmattól (Ny-ra): „Külső-Harangnak azért nevezték, mert a Macskásértől és Berettyó folyótól alkotott szigeten kívül esett." Füzesgyarmat eddigi legjelesebb helytörténésze kétségkívül GACSARI István. Füzesgyarmati krónika (1839) című munkájában a következő részleteket kell kiemelni, mely a természeti viszonyok állapotára ill. változásaira utalnak. „Posvány a városban nincs, kivéve a Nagy-ér árka, mióta a folyása eltöltetett, esős, vizes időben megtelik, és szabadon nem folyhatván, megbüzhödik. Tó van egy, de csak vizes időben, egyébként száraz." „A föld szántatik rendesen kétszer, ugarnak és vetés alá, de most már egynéhány esztendő óta a keverés is nagyon divatba jött. - Az időjárás szerént a termés rendkívüli szokott lenni, vagy nagyon bő - mint 1837-ben, vagy igen gyér - kivált a tavaszi vetésre nézve -, úgy hogy az árpát sokszor nyüvik is. Búzán, árpán és zabon kívül termesztenek kölest is keveset a kaszálókban: kukoricát vagy tengerit nem; hanemha váltott földben. A kaszálók... Terem benn: bodorka, tippan, fenyer; a laposabb helyeken pedig sás és gazos takarmány. Mesterséges kaszáló nincsen." „Szőlőskertjei: keletre, délre és nyugatra a város körül 4 különböző nevezetek alatt ezek: Csuka-, Kun-ér-, Csárda- vagy Bánó- és Kovács-kertek. Az uraságnak is van egy szőlőskertje a Gorzsás halomnál, délre a városnak, az Abajd-ér és Péterke között. - A bora - szikesek lévén a szőlő földek - jó iható és jó pincében kiállja a nyár melegét is, mind maguk költik el a lakosok. - A legjobb termésben 3-4000 akóra lehet tenni. (1 magyar akó = 54,3 liter R. Zs.) Gyümölcstermő fái leginkább meggy, alma, szilva, dió és barack fák, de semmi nemesebb gyümölcs nincs, az oltást is igen kevesen gyakorolják. 37
