Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Bihari Z.–Gombkötő P.: Az Északi-középhegység denevérfaunisztikai felmérése

Myotis myotis BORKHAUSEN Már VÁSÁRHELYI (1938) is kimutatta két lelőhelyről, ezek közül négy Lillafüred környéki barlang, a többi épületpadlás. Topái és Beron (1950-es évek) a tapolcai barlangban találták. Az előzőekben említett okokból nehéz az egy helyen található kolónianagyságot megjelölni. A további 100 fölötti közönséges denevérállományokat 8 helyről (11. ábra) mutattuk ki, (ide sorolandók a kevert állományok is). Az elszórtan talált néhány példányról szinte kivétel nélkül megállapítható volt, hogy egy nagyobb kolónia hátramaradt tagjai, ugyanis ezeken a helyeken nagy mennyiségű friss ürüléket találtunk, ami korábbi ott tartózkodásukat bizonyította. Megállapítható, hogy a nyár folyamán a közönséges denevérek 50-100 példányos kolóniákban történő csoportosulása jellemző. Tóparti hálózásuk során (pl. Bélapátfalva, Felsőtárkány) is észlelhettük. Téli lelőhelyéről csak néhány adattal rendelkezünk. A vizsgált területen (ismereteink szerint) sehol nem észleltek az általunk említetten kívül nagyobb telelő csoportot. A legnagyobb hazai területen telelő kolóniáját az előbb említetten kívül KOVÁCS (1988) írta le a Létrási-Vizes-barlangból (64 példány). Az M. myotis a Bükk és a Zempléni-hegység egyik legközönségesebb és legnagyobb egyedszámban előforduló denevérfaja. Európa területén populációi csökkennek, veszélyeztetettnek minősül. 175