Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Bihari Z.–Gombkötő P.: Az Északi-középhegység denevérfaunisztikai felmérése

Rhinolophus hipposideros BECHSTEIN A fajt VÁSÁRHELYI említi a Szeleta-, Csókás- barlangból. Megemlíti egy régi egri út menti lelőhelyről is. Valamint az István- és Anna-barlangból, ezenkívül a Vecsembükki-zsombolyból, Szentlékekről, Lillafüredről és a Gar adna-völgyi tógazadaságból. Topái Bükkszentlélekről od­vas fából gyűjti. Mészáros a Királykútból származó adatát közli. A kis patkósorrú denevér lelőhelyeit az 3. ábra mutatja. A térkép készítésénél felhasználtuk Szitta, Dobrosi Kőlyukból származó adatait is. Ezek többsége barlangi ill. bányavágatból szár­mazó adat. A nyári észlelések egyaránt származnak barlangból és templompadlásról. A legnagyobb általunk feltárt kolóniája Bélapátfalváról ismert (templomi felmérés), ahol a legutolsó megfi­gyelés szerint 128 példány él együtt. A vizsgált temlomokból október közepe táján, közvetlenül az első fagyok előtt távozik. A téli felmérések adatai főként barlangokból származnak. Tipikus jelenség a fajnál, hogy egyedei sohasem tömörülnek csoportba. Azokban a barlangokban, ahol 3CM0 példány is elő­fordul, ott is mindig külön-külön függeszkednek. Egész télen ragaszkodnak ahhoz a sziklához, amelyen megkezdték téli álmukat, és a tél folyamán sem változtatják meg helyüket. A kis patkósorrú denevér viszonylag sok helyről előkerült, hazánkban nem sorolható a ritkább fajok közé. Viszont hazai állományának fokozott védelmét az összes patkósorrú fajjal együtt, európai veszélyeztetettsége feltétlenül indokolja. 0123456789012345 3. ábra A Rhinolophus hipposideros BECHSTEIN elterjedése a vizsgált területen 167

Next

/
Thumbnails
Contents