Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Krolopp, E.–Sümegi, P.: A magyarországi pleisztocén Vertigo fajok elterjedése
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 17: 85-96, 1992 A magyarországi pleisztocén Vertigo fajok elterjedése KROLOPP Endre - SÜMEGI Pál ABSTRACT: (The distribution of Hungarian Pleistocene Vertigo species). 12 Vertgo species are known from Pleistocene formations in Hungary. This paper contains the list of localities of different species and also represents their distribution in UTM squared maps according to ages, namely within the chronological frames of Lower, Middle and Upper Pleistocene. Az apró termetO Vertigo fajok házai a korábbi egyeléses gyűjtések során csak véletlenszerűen kerültek elő a pleisztocén üledékekből. Térbeli és időbeli elterjedésüket, de különösen az egyes fajok gyakorisági viszonyait a szórványos adatokból nem lehetett megállapítani. Az iszapolásos gyűjtésmódszer elterjedése óta azonban a magyarországi pleisztocén Üledékekből jelentős számban kerültek elő a Vertigo fajok egyedei. A jelenleg már több száz előfordulási helyről ismertté vált Vertigo anyag vizsgálata során taxonális problémák is felmerültek. Szükségessé vált ezért a régebbi gyűjteményi tételek határozásainak ellenőrzése és ezzel a teljes magyarországi Vertigo anyag revíziója. Ez a munka a Magyar Állami Földtani Intézet, a József Attila és a Kossuth Lajos Tudományegyetemek, a Mátra, Savária és Munkácsy Mihály múzeumok pleisztocén Vertigoira terjedt ki. A régebbi gyűjtésű, revideált Vertigo tételek és az újabb, általában finomrétegtani vizsgálatok során vett és mennyiségi feldolgozású anyag értékelése lehetővé teszi 8 magyarországi pleisztocén Vertigo fajok térbeli elterjedésének megrajzolását és őskörnyezettani, illetve rétegtani jelentőségük megítélését. A magyarországi pleisztocén üledékekből 12 Vertigo faj ismeretes. Ezek meghatározásával és taxonális kérdéseivel más helyen foglalkozunk (KROLOPPSÜMEGI 1993). Jelen munkánkban a fajok elterjedési adatait kívánjuk közreadni. A Vertigo fajok lelőhelyeinek összeállításánál külön adatként értékeltük az ugyanazon fúrás különböző mélységközéből származó Vertigo-előfordulásokat, illetve a feltárások elkülönülő rétegeiből előkerült enyagot. Eljárásunk elvi alapja, hogy az időbeli különbség egyenértékű az eltérő lelőhellyel. Az egyes Vertigo fajok lelőhelyeinek száma tehát így értendő. Az egyes fajok lelőhelyeinek felsorolásánál előbb az alsó-pleisztocén, majd 8 középső- és végül a felső-pleisztocén koruakat közöljük. Rövidítések: a.p.=alső-pleisztocén, к .p.^középső-pleisztocén, f .p.=felsŐ-pleisztocén . Az egyes korokon belUl a lelőhelyeket ABC - sorrendben adjuk. A lelőhelyeket 10x10 km-es UTM négyzethálónak megfelelően ábrázoljuk, l-l jelzés természetesen esetenként több lelőhelyet is jelenthet. Eltérő jelölést alkalmazunk az alsó-, középső-, illetve felső-pleisztocén előfordulásoknál. Vertigo pusilla O.F. MÜLLER, 1774. Pleisztocén képződményeink egyik legritkább faja, csak 9 előfordulási helye ismeretes. Ez a 9 lelőhely is az alsó-, középső-, és felső-pleisztocén szakaszok között oszlik meg. Az Alföld területéről eddig nem került elő. Kísérőfaunájában legtöbbször jelentős az erdei fajok száma, így az erdős környezet paleoökológial jelzőfajának tekinthetjük. Lelőhelyei (1. ábra)j 85
