Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Domokos, T.: A klíma hatása a Helicigona banatica csigafaj házának morfológiájára a Makó-Landori-erdőben
A viszonylag jónak mondható 1907. évi megfelelés miatt, az 1986. évi makói strand mögött felvett morfológiai megfigyelések eredményeit, a továbbiakban csatolom a landori vizsgálatok eredményeihez. Az 1990-, 1991-ben végzett szezonális vizsgálatok (5., 6. ábra) a következő héjmorfológiai eredményeket hozták: 1. A tavaszi (V. hő) szélesség (W) értékek eloszlása eltér a nyáritól (VII. hó) és az őszitől (IX. hó). A móduszok viszont mindkét évben - a vizsgálat időpontjától függetlenül - a 27-28 mm-es osztályközbe esnek. Feltehetően az ajakduzzanat további megerősödésének is köze van a nyári és az őszi minták valamivel nagyobb szélesség értékeihez. Meg kell jegyezni, hogy az egyes aspektusokban a különbségek átlagban még a fél mm-t sem érik el! A 7. ábra a ház szélességének (W) különböző években felvett frekvencia görbéit mutatja. A leggyakoribb értékek osztályközébe jutó adatok relativ gyakorisága 25* feletti, s csak kivételesen haladja meg a 404-ot (Bagiszegen ezeknél nagyobb 4-ok jellemzőek). Érdekes, hogy a ház magasságának (H), szélességének (W) átlaga az évek előrehaladtával monoton növekedést mutat 1986 és 1991 között. Az évek során a magasság 15,9 mm-ről 17,5 mm-re, a szélesség (W) pedig 26,3 mm-ről 27,7 mm-re nő (8. ábra). Ez a monoton növekedés nincs összhangban a csapadék retardált évi átlagának szélsőértéket mutató futásával. Ha az egész vizsgálati periódust tekintjük az egyes morfológiai jellemzőkre a következő szélsőértékek adódnak: H * 13,9-20,1 mm W = 23,7-30,6 mm H/W = 0,53-0,69 (1. Táblázat!) A 9. ábrából kitűnik, hogy az átlagszélesség (W) változása nem fut paralel a retardált júliusi és a retadált évi középhőmérséklet esetében. A retardált évi átlaghőmérséklet növekedésével telítési görbének megfelelően nő az átlagszélesség (W), s ezért úgy tűnik, hogy a 2. ábrával kapcsolatban megjegyzett reprezentációs probléma - meglepő módon - az évi átlaghőmérséklet javára dőlt el. A csapadék retardált évi értékei közül 450 és 500 mm közötti értékekhez tartozik a legnagyobb átlagszélesség. A bagiszegi és a landori gyűjtések legmegbízhatóbb jellemzőjének (W) hőmérséklettől (évi átlag) és csapadéktól (évi átlag) való függését bemutató grafikont (10. ábra) elemezve megállapítható, hogy Bagiszegen és Landoron a tendenciák nagy valószínűséggel ellentétesek. A kérdés eldöntését az nehezíti meg, hogy éppen a kritikus hőmérsékleti tartományben (megközelítően 7,0 és 9,5 C'között) nincs adat. Valószínű azonban a kehely alakú eloszlás, mind a hőmérséklet, mind pedig a csapadék esetében. A probléma végleges tisztázását csak további vizsgálatok teszik lehetővé. E kiegészítő megfigyelések helye feltételezhetően - a már régóta keresett, s csak 1991 áprilisában megtalált újabb lelőhely - a Sitkai-erdő lesz (1. ábra). Migrációra, növekedésre vonatkozóak Ezek a vizsgálatok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A jelzőfestékkel ellátott, terepre visszahelyezett egyedeknek megközelítően ЮЧ-át sikerült csak visszagyűjteni. Ez az alacsony visszagyűjtési \ igen meglepő egy közel 30 mm szélességű faj esetében. A csekély példányszám alapján levonható tájékoztató jellegű megjegyzések a következőek: a ház növekedése az ajakduzzanat kialakulásának évében megközelítően egy kanyarulat (Лу/~5тт), a migráció távolsága pedig két hónap alatt nem haladja meg a 10 m-t. ÖSSZEFOGLALÁS A három eddig ismert Helicigona banatica lelőhely közül a legdélibb (Makó-Landori-erdő) vizsgálatára került sor 1986 és 1991 között (1. ábra). A vizsgált időszak alatt a klíma uralkodóan humidus volt, s az aridus időszak aránya még a 20 \-ot sem érte el. Landoron a retardált júliusi középhőmérséklet - Bagiszegen megfigyeltekkel szemben - nem mutat monoton növekedést az évi átlaghőmérséklet függvényében (3. ábra). A vizsgálatok során a különböző morfológiai jellemzők frekvencia görbéi gyakorlatilag normális elosztást (A., 5., 6., 7. ábra), az egymástól 9 km távolságra lévő két gyűjtőhely (Makó, strand és Makó-Landori-erdő) W értékeinek számtani középértéke pedig meglepő egyezést mutat (4. ábra). 191
