Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)

Bánkuti, K.: A Coenagrion ornatum (Sélys-Longschamps, 1850) és a Coenagrion mercuriele (Charpentier, 1840) lárváinak anatómiai vizsgálata (Odonata)

kopoltyúlemezek hosszának hányadosa: 4,57. A csápok milyensége a határozás szempontjából igen fontos. A határozókban található kulcsok szerint csápja 7 ízből áll, magam azonban ennek ellenére 50-szeres nagyítással minden példánynál 6 csápízt találtam. Az elsÖ három és az utolsó három (a csáp tövétől számítva) szegment aránya: 1,2 - 1,48. (ElsÖ három csápíz hossza osztva az utolsó három íz hosszával.) az álarc vaskos, a prementumon mindkét oldalon 3, az oldallemezeken pedig 5-5 serte található. A kopoltyúlemezek feltűnően rövidek, átlag 4,57-szer rövidebbek mint a teljes testhossz (a C. puella-nál például csak 3,7-szer). Felső harmadában 50-szeres nagyítással már igen határozottan kivehető harántvarratot találunk, mely egyik oldalon a főérig egyenesen, másik oldalon viszont lehúzódik a lemez töve irányába. Az exuviumok színe sötétbarna. COENAGRION ORNATUM (SÉLYS-LONGCHAMPS, 1850) Vizsgált anyag: Magyarország, Nógrád megye, Érsekvadkert, Vadkerti-patak. 1990.05.10. Leg.: BÄNKUTI К. 13 példány (10 hím, 3 nőstény), exuvium. Magyarország, Nógrád megye, Érsekvadkert, Lókos-petak. 1990.05.13. Leg.: BÄNKUTI К. 8 példány (4 hím, 4 nőstény), exuvium. Magyarország, Nógrád megye, Rétság, Jenői-patak. 1992.05.16. Leg.: BÄNKUTI К. 9 példány (4 hím, 5 nőstény), exuvium. Testhossz (kopoltyúlemezekkel együtt): 15,6 - 20,8 mm (átlag*. 17,6 mm. A nőstények átlag 1 mm-rel hosszabbak mint a hímek. Kopoltyúlemezek hossza: 3,2 - 4,2 mm (átlag: 3,6 mm). A kopoltyúlemezekkel együtt mért testhossz és a kopoltyúlemezek hosszának hányadosa 4,9. A csápízek száma az eredeti leírás szerint 7, az általam megvizsgált példányokon azonban minden esetben csak 6 csápízt találtam. Az első három csápíz hossza osztva az utolsó három csápíz hosszával: 1,48 - 1,74. Az alsó ajak valamivel rövidebb mint az előzőnél, a serték száma a középlemezen 3-3, olykor 4-4, az oldallemezeken pedig 5-5. Kopoltyúlemezeinek átlagos hossza a másik fajéhoz hasonló, a teljes testhossz és a kopoltyúlemezek hosszának hányadosa átlag: 4,9. A lemezeken még 62,5-szeres nagyítással is csak alig észlelhető a befűződés. Az exuviumok színe általában szürke. IRODALOM AMBRUS, A. - BÄNKUTI, К. - K0VÄCS, T. (1992): A Kisalföld és a Nyugat-Magyarországi peremvidék Odonata faunája. Tanulmányok 2: 1-81, Győr. ASKEW, R. R. (1988): The dragonflies of Europe. Harley Books, Martins: 1-291. BÄNKUTI, К. Érsekvadkert környéke Odonata faunája, in print. CIRDEI, F. - BULIMAR, F. (1965): Fauna Republicii Populäre Romane. Insecta Odonata. 7(5). Bucuresti: 1-274. CORBET, P. S. (1955): The larval stages of Coenagrion mercuriale (CHARP.) (odonata Coenagriidae)

. R. ent. Boc. Lond. (A) 30: 115-126. FRANKE, U. (1979): Bildbestimmungschlüssel mitteleuropaischer Libellen-Larven (Insecta: Odonata) Stuttg. Beitr. Naturk. (A) 333:1-17. HEYMER, A. - PLATTNER, H. (1969): Beschreibung der bischer unbekannten larve von Agrion ornatum aus Rumänien (Odon. Zygoptera; Agrionidae). Ann. Soc. Ent. Fr. (N. S.) 5(4):891-908. STEINMANN, H. (1964): Szitakötőlárvák - Larvae odonatorum in: Fauna Hungáriáé. V/7:l-48. BÄNKUTI Károly Mátra Múzeum H-3200 GYÖNGYÖS Kossuth u. 40. 166