Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Dávid, L.: A Mátra északi lejtőinek csuszamlásos felszínfejlődése
Az észak-magyarországi vulkáni hegyvidék kutatása során a jól képzett felvételező geológusok és a terepkutatásban jártas geomorfológusok már a 20-as évektől kezdve nagyméretű hegycsuszamlásokat valószínűsítettek, de a felszínfejlődésben játszott szerepüket egészében véve alulértékelték. Néhány összefoglaló munka és tanulmány rendszerint az általános felszínfejlődést, vagy valamelyik kisebb területegységet bemutató részének zárófejezetében mintegy a teljességre törekvés jegyében - esik szó csuszamlásos formákról. Mindezek okát abban látom, hogy a természeti földrajz különböző ágainak művelői sokkal szembetűnőbb problémákra leltek vulkáni hegységeink vizsgálatánál (vulkáni formák, felszínfejlődés ritmusai, geomorfológiai szintek kérdése stb.). így állhatott elő a jelen állapot, nevezetesen az, hogy a tájfeltáró munka az előbb említett vonatkozásokban "hézagos" maradt. Л legutóbbi évek terepfelvételei azonban mindinkább világossá teszik, hogy a csuszamlásos folyamatok a vulkanikus hegységek felszínfejlődésében is számottevő szerepet játszottak. Ez a felismerés adta a végső ösztönzést arra, hogy első lépésként a Mátra-hegység csuszamlásos folyamatainak, illetve ezek felszínformáló szerepének feldolgozására tegyek kísérletet. II. A VIZSGÄLT TERÜLET Már a kutatások első szakasza nyilvánvalóvá tette azt az irodalom alapján is valószínűsíthető tényt, hogy a Mátra területén belül a vizsgálandó folyamatok, illetve az általuk létrehozott formák megjelenése zömmel egy elég határozottan kirajzolódó sávhoz köthető. A csuszamlások megindulásához döntő három alapfeltétel (kőzettani, domborzati, klimatikus) nyilván itt ötvöződött a legideálisabban. Ez a felismerés vezetett azután oda, hogy a terepi megfigyelések zömét is a fent említett sávben végeztem el. Ez a sáv az Agasvár - Piszkés-tető - Mraznica-tető - Szár-hegy - Szederjes-tető - Gazos-kő Kalapos-tető vonalon húzódó vízválasztó gerinctől északra fekvő területet, az észak felé leszakadó meredek, majd lankásabbá váló lejtőt jelenti. A megjelölt területet jellemző közös adottságok a következők: 1. A miocén kor üledékes és vulkáni kőzetanygainak jelenléte. 2. Az egész sávot érintő fiatal (pliocén-pleisztocén) tektonikus mozgások által meghatározott domborzati viszonyok. 3. Egyöntetű pleisztocén-, majd Jelenkori klimatikus körülmények. Konklúzióként az vonható le, hogy a Mátra területén a csuszamlásos folymatok megindulása nem véletlenszerű volt, hanem nagyon jól elhatárolható szerkezetekhez, lltolőglai, domborzati és klimatikus feltételekhez kötött. III. A CSUSZAMLÄSOK GEOMORFOLÚGIM FELTÉTELEI A MÄTRÄBAN 1. Litológiai feltételek A Mátra-hegység fő tömege a középső-miocén vulkanizmus produktuma. A vulkáni képződmények feküjét többnyire az alsó-miocénban és a középső-miocén elején lerakódott üledékek alkotják. Az ottnangi és kárpáti emeletekben az intenzív süllyedés több száz méter vastag agyagos-karbonátos sllrösszletet eredményezett (a régebbi nevezéktan szerint helvét sllr, palóc nevén apóka). Ebben váltakozó csillámos, agyagos, márgás, homokos szintek különíthetők el. A sorozat vastagsága igen változó, kiterjedése nagy, a Mátra egész északi peremét végigkíséri. A fokozatosan erősödő vulkanizmus anyag« ezekkel a sllr jellegű üledékekkel keveredett, illetve ezekre települt. A szorosabb értelemben vett mátrai tűzhányótevékenység a miocén kárpáti és bádeni emeleteiben zajlott le. Három jól elkülöníthető endezit-riolitos vulkáni szakaszra oszlik, végül a negyedik legfiatalabb szakaszban bazal tos-andezit vulkánossággal fejeződött be. Ez a piroxénandezit-lávából, andezit- és riol it tufából, valamint agglomerátumból álló, rétegesen települt, a felszinen ezer méterig vsstagodó kőzetösszlet építi fel a Mátra vulkáni tömegét. Mivel a lejtők egyensúlya ellen egyrészt a lejtőanyag ellenállóságának csökkenése hat, csuszamlásvlzsgálatalnk szempontjából a következő tényezőket tartom szükségesnek kiemelni. 10
