Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)
Dulai, S.–Vojtkó, A.: Az egerbaktai tőzegmohásláp állapotfelmérése összefüggésben az ökológiai adottságokkal
ÖSSZEFOGLALÁS Az egerbaktai tözegmohás láp a tözegmohás fuzlápok ( Salici cinereaeSphag-j netum asszociációjában tartozik. OSWALD növényföldrajzi rendszerében a sasos át 1meneti lápokhoz sorolhatjuk. Topogén láp, mely létét a sajátos mikroklimatikus ! adottságoknak köszönheti. Kialakulásával kapcsolatban nincs egységes álláspont. Suvadással való kialakulása a terület geológiai viszonyai miatt nem valószínű, de nem is zárható ki i egyértelműen. Meglehetősen fiatal képződmény: szubatlantikus korú. Az éghajlatot tekintve mérsékelten meleg és száraz területen található. Mikroklimatikus sajátságai jellegzetesek. A talajmenti légrétegeinek hőmérsékletjárása egyenletes, ami a tőzegmohák szempontjából kedvező. A legnagyobb problé-i mát a láp fokozatos kiszáradása jelenti. Ez részben a több éve negatív csapadékimérleggel magyarázható. Ezzel kapcsolatban más feltételezésekre eddig nem találitunk bizonyítékot. A vízvesztés ellenére a láp jelentősen nedvesebb és hűvösebb;, mint a környezete. Mikroklimatikus sajátságai részben a Nagy-tó fűzgyűrűjében végzett mérések eredményeivel hasonlatosak. Kettő Sphagnum faj itt is megjelent. A tőzeg képződésében főként a tőzegmohafajok és sás vesz részt. A növénytani vizsgálatok szerint a lápon nyolc Sphagnum faj fordul elő. Ki-i pusztult négy védett edényes faj. Ezek közül kettő ( Eriophorum gracile . Lysimacihia thyrsjflora ) csak Egerbaktán élt. Nem került elő a JUHASZ (1963) által emlí-: tett Populus canescens , Salix aurita . Urticularia minor és a Lactarius helvus sem. Jelenleg 11 védett fajt találhatunk meg. Ebből 3 edényes ( Menyanthes trifoliata , Cicuta virosa . Carex pseudocyperus ). A többit a 8 Sphagnum faj képviseli. A lápon két asszociáció található: Salicetum cinereae ; Salici cinereae Sphagnetum recurvi . 1955-ig a lápot 3-4 m széles és 60-100 cm mély vízgyűrű vette körül (JUHÁSZ, 1963). Az eltelt 30 év alatt a Kis-tó arculata jelentősen megváltozott. A mocsárzóna eltűnése, ill. a láp vízszintjének csökkenése minden bizonnyal a társulások területének csökkenését, ill. a láp belseje felé tolódását eredményezte. Jelenleg a korábbitól nagyobb területen foglalhatott el a Salicetumcinereae , a Salici cinereae-Sphagnetum recurvi minden bizonnyal zsugorodott. (Л területről régebbi vegetációtérkép nem áll rendelkezésre.) A Carex rostrata a hatvanas években még csak szórványosan fordult elő a parti övben. Ma ez a lápon a legnagyobb egyedszámű uralkodó faj (8-10. táblázat). A Carex pseudocyperus mennyisége jelentősen csökkent. A degradáció a láp minden társulására jellemző. Megjelentek a zavartságra utaló elemek: Juncus effusus , Polygonum hydropiper , Solanum dulcamara , Urtica dioica , Ranunculus sceleratus , Fallopia dumetorum . A tözegmohás láp rekonstrukciója, az eredeti ökológiai állapotok visszaállítása csak a vízhiány megszüntetésével oldható meg. Részletes vízkémiai és mikrobiológiai vizsgálatok eredményei alapján a vízzel való feltöltés már megkezdődött. A szivattyúzás a 70 m távolságra lévő Nagy-tóból történik, ahol két Sphagnum faj szintén megjelent. KÖSZÖNETNYÍLVÁNlTAS Köszönetünket fejezzük ki BAKALARNÉ dr. SÜTŐ Ibolyának és Dr. R0NCZ Bélának, hogy tanácsokkal láttak el, valamint, Dr. SUBA János tanszékvezetőnek, aki mindenben támogatott és segített minket. IRODALOM BAKALARNÉ - SUBA, J. - PÖCS, T. - VAJDA, L. - ORBÁN, S. (1975): Adatok a Tarnavidék mohaflórájához. Studia bot. Hung. 10: lli-114. j BOROS, Â. (1925-26): Közép és Nyugatmagyarország Sphagnum-lápjai növényföldrajzi szempontból. A debreczeni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának kiadványai 5: 3-27. BOROS, Á. (1953): Magyarország mohái. Bryophyta Hungáriáé, Akadémiai K. Bp. 360. BOROS, Á. (1924): Magyar láptanulmányok - Ungarische moorstudien. Az egerbaktai és a keleméri mohalápok növényzete - Die Flnra der More von Egerbakta und Kelemér. Magyar botanikai lapok 22: 62-64. BOROS, Á. (1964): Tőzegmoha és tözegmohás lápok Magyarországon. Vasi Szemle 1: 53-68. 69
