Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)
Dulai, S.–Vojtkó, A.: Az egerbaktai tőzegmohásláp állapotfelmérése összefüggésben az ökológiai adottságokkal
I. állomás : A tózegmohás lápon volt elhelyezve a külső fűzgyűrűtől mintegy 7 m-re. A növényzet magassága itt nem haladta meg a 20 cm-t, közvetlen környezetében pedig 50 cm alatt maradt. Tengerszint feletti magassága 280 m. II . állomás : A lápot és a Nagy-tavat elválasztó hát gerincvonalán kapott helyet erdós területen. Az állományt 35-40 éves Quercus cerris alkotta. Tengerszint feletti magassága kb. 300 m. III . állomás : Közvetlenül a Nagy-tó parti régiójában helyeztük el hamvas fűzzel ( Salix сЧпегеа ) és sással benőtt területen. Felé hajlottak a parton elhelyezkedô évszázados kocsánytalan tölgyek ( Quercus petrea ) koronái. A cikkben közöljük az egri II. osztályú meteorológiai állomás adatait is, hogy mód legyen az összehasonlításra. (5. táblázat). Az adatfeldolgozást IBM XT típusú számítógéppel végeztük. Ez lehetőséget biztosított a gyors feldolgozásra, illetve a grafikonok, diagramok megrajzolására, szükség esetén több mérési szint adatainak összehasonlítására. A hőmérséklet Adott terület élővilágára az éghajlat elemei közül a hőmérséklet és a csapadék (nedvesség) van a legnagyobb hatással. Az éghajlat humid és arid jellegének meghatározására az ariditási index (H) szolgál: H . Es/2,5 n ~ С (BU0IK0, M. I. 1971) A humid és az arid területeket a H = 1 érték választja el. Humid a klíma, ha H<1, arid ha H>1. Eger vidékére Es = 1630 MJ/m sugárzási egyenleg vehető figyelembe, a csapadék évi összege С = 598 mm. Eger környékének éghajlata mérsékelten meleg és száraz. Hőmérséklete minden évszakban melegebb annál, mint amit földrajzi fekvése alapján várhatnánk (PÉCZELI 1903). Eger 1987. júliusi értékeit az 5. táblázatban közöljük. A központi (láp /1.) és a kontrollállomások (a beerdősült bérc gerince /2/, a tó parti zónája /3/) adatai alapján megerősítést, nyert az a tény, hogy a különböző növénytakaróval borított területek energiagazdálkodása eltérő, így az egyes állomások esetében megállapított légrétegzodések is különböznek egymástól. A hőmérsékleti rétegződés két fő fajtája a besugárzási és a kisugárzási típus. A besugárzási típus esetében legmagasabb a felszín hőmérséklete. Ettől magasabbra és mélyebbre haladva csökkenő hőmérséklettel számolhatunk. A kisugárzási típusnál fordított a helyzet. Л láp 1987. július l-jei hőmérsékleti profilját (5. ábra) figyelve a következőket állapíthatjuk meg: - a besugárzási típus (eltérően az általában várható esetektől (pl. növénymentes felszín, zárt gyep, sziklagyep/) 21 órakor jelenik meg; - kisugárzási típus van jelen 9 órától (gyakorlatilag 7 óra után megjelenik) - izotermia alakul ki 7 órakor (a talajfelszíntől 2 m-es magasságig a hőmérséklet megközelítőleg azonos értékeket mutat); - 20 cm-es mélységben a talajhőmérséklet mindig a talajfelszín hőmérséklete alatt marad. Az ilyen - az átlagostól eltérő - hőmérsékleti rétegződés a mi esetünkben a következőkkel magyarázható. - az aktív felszínként szolgáló mohaszint rossz hővezető, a nedvesség miatt nagy a hőkapacitása ; - a tőzeg rossz hővezető, nedvessége a mohaszintet is felülmúlja; - a Salicetum cinereae - Sphagnetum recurvi asszociáció cserjeszintjének átlagos borítása 21,5 4, így a sugárzás nem jut le teljes egészében a mohaszintre; - a magasabb légrétegek hőmérsékletét a láp felszíni hőmérséklete nem befolyásolja meghatározóan a kis terület miatt. Nyugalmi légköri viszonyok mellett az adott időpontokban más napok is hasonló hőmérsékleti rétegződést mutatnak. Megállapításainkat támasztja alá a 3. ábra is, amely az egyes időpontok és szintek egy hónapos mérés alapján számított átlagos értékeinek alapján készült. 50
