Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 15. (1990)
Detre, Cs.: A Bükk-fennsík déli leszakadási övezetének biofáciesei
7. Braeccsás szövetű, tarka mészkő kagylókkal. ("Daonellás mészkő") Litológiai jellegeit tekintve leginkább a 4. típusú mészkőhöz hasonlít. Színgazdagsága a leszakadási övezet összes mészkőtípusáét felülmúlja. A 4. típusú mészkőtől alapvetően abban különbözik, hogy Crinoideák helyett kagylómaradványokat tartalmaz, gyakorta tömegesen, szinte biohermaszerűen. Meglehet, törmelékben a kagylós mészkövet már évekkel ezelőtt megtaláltuk (DETRE, 1989), szálban csak 1989-ben sikerült felkutatnunk. Három foltban volt elkülöníthető: 1. Vöröskő-orr két meredek oldallejtőjén, 2. Vöröskő-bércen, 3. Kálmán-hegyen. Törmelékben megtalálható még Hegyes-kő és Pes-kő közötti meredek lejtős területeken is, ahonnan legelőször vált ismertté. Az itt gyűjtött Daonella-maradványok alapján nevezzük el "Daonellás-mészkőnek". A szálban megtalált lelőhelyeken a Daonellákon kívül sikerült egyéb kagyló és Brachiopoda-maradványok at gyűjteni. Nem tisztázható, hogy a litológiailag kétségkívül egyveretűnek tűnő képződmény egyértelműen elkülöníthető "Daonellás mészkő"-re, s egy nemcsak Daonellákat tartalmazó biofáciesre. A képződményből lelőhelyenként az alábbi ősmaradványok váltak ismertté: Vöröskő-orr: Daonella sp. Kálmán-hegy: Daonella div. sp. Leda(?) sp. Entolium discites Vöröskő-bérc: Daonella cassiana (MOŰSISOVICS) (SCHLOTHEIM) Daonella div. sp. Retzia(?) sp. Pexidella sp. (Brachiopoda) (Brachiopoda) Hegyes-kő és Pes-kő, lejtőtörmelék: Daonella cassiana (MOJSISOVICS) Daonella div.sp. 8. Homokkőpala A tanulmányozott övezet déli részén végighúzódó, s a Déli Bükk jelentős részét alkotó képződmény. BALOGH, (1964) vitatható analógiák alapján a középsőtriász ladini emeletbe sorija. Hosszas vizsgálódások után sem találtunk benne semmiféle ősmaradványt, néhány valószínűleg szenesedett növénymaradvány és féregmászási nyomra utaló maradványon kívül. BIOKRONOLÚGIAI ÉRTÉKELHETŐSÉG A Bükk-fennsík Déli leszakadási övezetéből meglehet nagymennyiségű ősmaradvány, újonnan felfedezett fosszilialelőhelyek, szinte biomorf vagy biogén képződmények sokasága került elő, mégis az egzakt bioktonológiai besorolásokat lehetővé tevő ősmaradványok száma tulajdonképpen minimális. Biokronológiailag legértékesebb ősmaradvány a 7. mészkőcsoportból előkerült Daonella cassiana (MOJS.), amely jó megközelítéssel utal a felsőtriász karni emeletre, (vide : DETRE, i"89). A 7. mészkőcsopnrt - úgy tűnik - az un. "Daonellás mészkő" tartozik, meglehet egyes restéin (pl. Kálmán-hegy) egyáltalán nem, vagy alig tartalmaz Daonellákat. Azonban itt is mindenképpen a felső-triász, s azon belül is elsősorban a karni emeltre utaló helyettesítő, vagy akcesszórikus faunákat tartalmaz. Ezek elsősorban a Pexidella és a Retzia nemzetséghez sorolható Brachiopoda-maradványok. Ugyancsak a felsőtriászra utal az Ör-kőről előkerült, s meglehet csak bizonytalanul meghatározható, rossz megtartású Ammonoidea-maradvány : ? 5agecera sp. A cronideás mészkövekből előkerült Crinoidea-maradványok ( Entrochus sp., Encrinus sp.) utalhat a középső és felsőtriászra is. A "tarkói mészkő" korallzátonya úgyszintén triászra utaló alakokat tartalmaz: Stylina sp., Montlivaltia sp. A fentiekben vázolt biosztratigráfiai megfontolások értékét elsősorban az adja, hogy eddig ősmaradványmentesnek vélt, s csak kétes analógiák és extrapolációk által besorolt képződmények közvetlen biosztratigráfiai besorolása vált lehetővé.