Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
László, J.: Ősnövénytani adatok a mátra- bükkaljai lignitterületéről I.
Die gesamte Untersuchung der Wasser - und Trocken - landarten zeigt zweifeslos, dass Vorkommen der Gyraulus riparius - in unserer holozänen Fauna - ist ein interessantes kronologisches Zeichen und für die Bodenablagerungen der subborealischen Phase charakterisierend. Wie das Beispiel zeigt, die detaillierten und sich auf immer grössere Gebiete ausdehnenden Untersuchungen werfen die Möglichkeit auf, dass die früheren nur mit dem Dominanzveränderungswert zu charakterisierenden Abschnitte mit Hilfe mancher Anzeigearten auch datierbar werden. A Gyraulus riparius (WESTERLUNO, 1865), «int holocén korjelző (Gastropoda: Planorbidae) FÛKÛH Levente Az utóbbi évek megszaporodott holocén taviüledék vizsgálatok egy faunisztikai, netán kronológiai érdekességre irányították a figyelmet. A tavi faunák szukcessziójának vizsgálata során már 1975-ben feltűnt (FUKÖH, L. 1977), hogy a faunának tagja az a Gyraulus riparius , mely ma hazánk területén nem él. Korábbi ismert előfordulása a pleisztocén végén volt (KROLOPP, E. 1983). Ma Európában nem túl gyakori, német adatok alapján csak Északnémetországból (NSZK) tudunk ritka előfordulásáról (GLÖER, P. - MEIER - BROOK, С. OSTERMANN, 0. 1980), valamint Csehszlovákia területén egy ponton Gabcsikovo térségében (L0?EK, V. 1965). Időközben hazánkban a recens malakológiai vizsgálatok sokasodásával mind többen találták meg, így MAJOROS (1987) felveti a lehetőséget, hogy a faj esetleg ma is él. Erre azonban jó megtartású héjon kívül semmiféle bizonyíték nincs. A fúrással, szelvény készítéssel feltárt holocén üledékek viszont ha nem is jelentős mennyiségben, de "szállították" az adatokat. A már említett Sárrét (Fejér megye) mellett időközben előkerült az Alföld területéről: a Kolon-tó üledékeiből (MOLNÁR, B. - IVÁNYOSI - SZABÖ, A. - FÉNYES, 3. 1979), a Körösök vidékéről a Körösladányi téglagyár rétegsorából (KROLOPP, E. - SZÖNOKY, M. 1982.), a Fertő-tó medencéjéből (FÖKÖH, L. 1988a), Balatonederics térségéből, a Lesence Nádas-tó üledékeiből (FŰKÖH, L. 1988b). Már az egyre szaporodó előfordulások is figyelemre méltóak, mégis ennél talán jelentősebb az a tény, hogy minden esetben - Sárrét, Fertő-tó, Balatonederics esetében bizonyított, a Kolon-tó és a Körösladányi téglagyár irodalmi adatairól feltételezhető - a szukcesszió befejező szakaszában a tó feltöltődésének utolsó, vagy utolsó előtti szakaszából a láposodás kezdetéről került elő. A faj faunánkban való ismételt megjelenése - a postglacialist követően - arra enged következtetni, hogy a klíma megváltozásában kell keresnünk az okot. Mivel a faj a láposodás időszakában jelenik meg, csak arra következtethetünk s ez más faunisztikai váltás, a Bithynia tentaculata - Bithynia leachi váltása is alátámasztja (FŰKÖH, L. 1977.) -, hogy a holocén utolsó hideg fázisának - a szubboreálisnak - a jellemző faja. Felvetődhet az a kérdés, hogy ennek a klímaváltozásnak volt-e olyan hatása, hogy egy valamikor itt élt, majd a felmelegedéssel területünkről eltűnt fajt vissza tudjon "hozni". Azt kell mondanunk, hogy igen. E kijelentést pedig azokra a vizsgálatokra alapozzuk, melyek az elmúlt időszakban holocén Mollusca-faunánk változásait - a középhegység területén - tárták fel. Ezek alapján tudjuk, hogy a holocén klimaoptimumot követően, egy lehülési szakasz figyelhető meg, melyben a fauna összetétele megváltozik, az un. sztyep fajok gyakorisága ismét megnő (FŰKÖH, L. 1987.). A vízi és szárazföldi fajok együttes vizsgálata igazolja minden kétséget kizáróan, hogy a Gyraulus riparius megjelenése - hazai holocén faunánkban kronológiai értékű jelzés, a szubboreális időszak üledékeinek jellemzője. Mint a példa mutatja, a részletes és egyre nagyobb területekre kiterjedő vizsgálatok felvetik a lehetőségét, hogy a korábban csak dominancia értékek változásaival jellemezhető klímaszakaszok némelyike jelző faj segítségével is datálható legyen. 36
