Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Könyvismertetés
Tridimit Recsk térségéből A Keleti-Mátra miocén andezitjeinek üregkitöltéseit vizsgálva szembetűnő a tridimit gyakorisága. Különösen a Cserepes-tető (LÉVAI Zs. /HOM/ gyűjtése) és a Várkúti-forrás környékén észleltük több feltárásban (útbevágásokban) . Közös jellemzőjük, hogy szinte egyedüli ásványként jelenik meg 1-2 mm-es táblás kristályokként. Igen ritka kísérői a biotit és a hornblende . Az Abasárról és Kisnánáról ismert, alacsonyabb hőmérsékleten képződött karbonátoknak itt nem leltük nyomát . Egyébként továbbgondolásra érdemes az a tapasztalat, miszerint a Keleties a Délkeleti - Mátrában a hólyagüregekben általánosan elterjedt ásvány a tridimit, a kvarc pedig igazából ritkaságnak számít, addig a Nyugati- és a Délnyugati - Mátrában a tridimit igencsak ritkaságnak számít. Tridimit a Recsk, Csákány-kő kőfejtőjéből Az óriási és intenzíven működő kőfejtő üregkitöltő ásványait nagy részletességgel NAGY B. (2) foglalta össze. Az ebben leírtakhoz a következőket tehetjük hozzá. A gyakori karbonátásványok utáni kiválásként gyéren észlelhető a kai cedon , mely a jellegzetes gömbös-vesés megjelenésű és szürkés, vagy kékes színű. Ritkán figyelhettük meg a víztiszta gömbös-vesés megjelenésű opál t (hialit) a karbonátok felületén. Csak a bánya néhány pontján jelent meg, mint ritkaság 12 mm-es sárgás, táblás kristályokban a tridimit . Utolsó kiválásként jónéhány esetben találkoztunk egy szálas-csöves halmazokban megjelenő halványbarna agyagásvánnyal, melyet nem sikerült identifikálnunk. Hornblende, tridimit, aragonit, sziderit Kisnánáról Kisnána község mellett a Hátsó-Tarnóca-patak völgyében működő andezit-kőfejtő üregkitöltő ásványainak vizsgálataival ezidáig csak érintőlegesen foglalkoztak (3), (4), kivéve a lelőhely klinoptilolitját, melynek kimerítő leírását adja (3). A feltárás alsó részén megfigyelhető fekete, üde andezitben nem ritkák a cm-es, sőt dm-es hólyagüregek. Ezek beható vizsgálata hasonló paragenezist eredményezett, mint amit már Abasáron megismertünk. Itt is történt egy exhalatív ásványképződés, mely kisebb jelentőségű mint Abasáron és történt egy hidrotermás ásványképződés, mely viszont jóval gazdagabb az Abasárnál megismerttel. Mivel a hólyagüregek és a karbonátásványok is nagyobbak, így ezen lelőhely anyagának begyűjtöttsége összehasonlíthatatlanul precízebb, mint az Abasár, Sár-hegyen lévő kőfejtőé. Az exhalatív képződési folyamat eddig felismert képviselői: a tridimit 12 mm-es táblás kristályai közönségesek és mindig ikreket alkotnak. Erről azásványról már korábbi írások is megemlékeztek (5). A kristályok határolóformái: /0001/,/lOlO/. A biotit 1-3 mm-es hatszöges vékonytáblás kristályai barnák, vagy barnásvörösek és igen elterjedtek az üregekben. A hornblende mm-es fekete, zömök, vagy tűs kristályai viszonylag ritkák és a következő formák határolják: /001/, /010/, /110/, /Oil/. A kvalitatív mikroszonda-elemzés bennük a következő elemeket mutatta ki: K, Mg, Fe, Ca, Al, Si . A földpát-csoport plagioklász-alcsoportjába tartozó ásvány, mely víztiszta táblás kristályokba észlelhető, a kvalitatív mikroszonda-elemzés szerint Ca, Na, Al, Si elemeket tartalmaz Ca-dominanciával, így anortit-Canak nevezhető. Elég ritkán figyelhető meg. A kvarc igen ritka tagja a társulásnak, zömök oszlopos kristályai lapokban szegények. A hidrotermás képzódésű ásványok közül messze legelterjedtebbek a karbonátok. A röntgen-pordiffraktogramok alapján a sziderit, a kalcit és az aragonit jelenléte bizonyított. A kvalitatív mikroszonda-elemzés szerint a karbonátokban a Ca, a Fe és a Mg mennyisége széles határok között változhat. így talán a dolomit jelenléte sem zárható ki. A sziderit a leggyakoribb karbonátásvány. A barna minden árnyalatában, néha pompás futtatási színekben jelenik meg. Alapromboéder határolta kristályai 2-4 mm-esek, ezekből összeálló gömbös, cseppköves halmazokban is gyakori . 12
