Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)

Fazekas, I.: Az Agriphila tolli pelsonius Fazekas, 1985 előfordulása a Mátrában és a Bükkben (Lepidoptera: Crambinae)

Megjegyzés: a ssp. pelsonius leírása óta nagyobb sorozatok is előkerültek. Nem ritkák a sötét barna alapszínű példányok sem. : Elterjedése: A nevezéktani alfaj a Balkánon, s ez ettől sokszor igen markánsan eltérő rasszok Olaszországban, Szicílián, Korzikán, Krétán, Kisázsiában és a Krímben ismertek (FAZEKAS, 1987). A ssp. pelsonius izolátumok a Dél-Dunántúlon, a Mezőföldön, a Bakonyban, a Pesti-síkságon, Gyulán valamint Bécsben ismertek. Új adatok: - 16 d*, Eger, Szépasszony-völgy, 1961. VIII. 10. leg. Jablonkay J.; - 6 d*, Bükk hegység, noszvaji határ, 1961. VIII. 5. leg. Jablonkay J.; - <?, Mátraháza, 1972. VIII. 5. Leg. fénycsapda; - ő\ Párád, 1972. VIII. 12-13. leg. fénycsapda; - 2 í, Mátra hegység, Rózsaszentmárton, 1977. VIII. 7. leg. fénycsapda (det. FAZEKAS, in coll. Mátra Múzeum). A pelsonius a Kárpát-medencében Párádnál éri el legészakibb elterjedését. Várhatóan az Északi-középhegység több pontjáról is előkerül) így szinte biztosra vehető az Aggteleki-karszton is, sőt nem kizárt néhány marginális populációja Dél-Szlovákiában sem. A Bakonyban (Olaszfalu) a geniculea és a palsonius szimpatrikus előfordulású. A niche-szegregáció kérdését még nem vizsgálták. Autökológia: A preimaginális állapot egyáltalában nem ismert. Laboratóriumi körülmények között fogságban tartott imágők (Komló, 1989. augusztus) megfigyelésekor nem sikerült kopulációit vagy petézését megfigyelni. A pelsonius imágők repülése már július elején megkezdődik és szeptember elejéig tart. 125 Wattos Hg- és 160 Wattos kevert fényű izzóval gyűjtve megfigyelhető, hogy már a szürkületkor igen aktívak, s a szélfüvek (Fsstuca gigantea, Oactylis glomerata, Calamagrostis epigeios magassága fölé ritkán emelkednek. A 180 cm magasan elhelyezett fénycsapdába csak ritkán repülnek, inkább a fényforrások hatókörében, a fűszálakon fejjel lefelé ülnek. Az egész éjjel megvilágított területen, a kora reggeli órákban, 10 x 10 m-es négyzetet vizsgáltam egy erdei szálkaperjés típusú cseres tölgyes (Quercetum petrae cerris brachipodietosum silvatici) írtásréten kialakított gyümölcskertben (Komló, Hasmány-tetó, 250 m). Az imágók diszpergáltsági mintázata inzuláris eloszlási típust mutatott 2-3 locusban, 3-5 egyeddel. A pelsonius-szál ugyanazon négyzetben előforduló Agriphila inquinatella 0. & SCH. diszpergáltsága igen hasonló, de a locusok allotópikusak, s az egyedek száma 12-15 között váltakozott. A pelsonius főleg a középhegységek déli oldalainak cseres tölgyes, karsztbokorerdő tisztásain, szegélyein, valamint a lejtősztyeppéken és sziklagyepeken gyűjthető, mészköves és vulkanikus talajokon egyaránt tenyészik. A homoki tölgyesekből, és tatárjuharos lösztölgyesekből és a löszpusztákból csupán szórványos adatokkal rendelkezünk. A pelsonius északi areahatárvonala korrelációt mutat a januári -2 C°-os izoterma vonallal. A pelsonius ettől a limitáló vonaltól északra a Mátrában és a Bükkben csak kedvező edafikus és mikroklimatikus viszonyok között, izolált fragmentumokban tudott fennmaradni. Szigetszerű magyarországi előfordulásai valószínűleg a postglaciális klimaoptimum után bekövetkezett regresszió következményei . IRODALOM FAZEKAS, I. (1985): Agriphila tolli pelsonius ssp. nova aus Ungarn. - Nota lepid. 8: 15-20. FAZEKAS, I. (1986): Adatok a Pterophorus leucodatylus Denis & Schiffermüller és az Agriphila tolli pelsonius Fazekas isemeretéhez. - Állattani Közi. 73: 29-32. FAZEKAS, I. (1987): Beiträge zur Kenntnis von Agriphila geniculea andalusiella und A. tolli. - Ent. Z. Essen, 97: 197-203. FAZEKAS Imre Komlói Természettudományi Gyűjtemény KOMLÓ Fürst S. u. 1. 7300 114