Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. Suppl. 2. (1988)
Solti, B.–Szalai F.: A Sár-hegy madárvilága
Jelen munkánk alapját képező megfigyelések több évre terjednek ki. Lényegében az év minden szakában számos napot töltöttünk terepen, így megbízható képet kaptunk a területen költő, átvonuló ill. telelő fajokról. A Szent Anna-tó, a Szálasi erdészház (későbbiekben csak erdészház) és a Mikroelektronikai Vállalat (a későbbiekben gyár) mellett lévő csemetekert körüli tölgyesekben nyolc éve egy közel 100 odúból álló telepet működtettünk. Ez is hozzásegített az ottani fészkelő fauna megismeréséhez, de ezen túlmenően mennyiségi adatokat is hozott. 1980-ban 7 faj (szén-, kék-, barátcinege, seregély, csuszka, nyaktekercs, mezei veréb) telepedett meg az odúkban, de az összes odúnak csak 1/4 részében volt költés. Ekkor összesen kb. 250 fióka nőtt fel. 1981-ben 5 faj már az oduk 1/3-át foglalta el. Leggyakoribb faj a széncinege ( Parus maior ) volt, majd már jóval kevesebb a kék cinege ( Parus caeruleus ). A barátcinege ( Parus palustris ), a seregély ( Sturnus vulgaris ) és a mezei veréb ( Passer montanus ) 2 - 3, a csuszka ( Sitta europaea ) és a nyaktekercs C Jynx torquilla ) l-l fészekaljai voltak képviselve a telepen. Több esetben (főleg fiatal tölgyesekben mogyorós pele /Muscardinus avellanarius/ ) foglalta el az odút. A fajok ismertetésénél, rövidítés céljából az évszámok első két számjegyét elhagytuk. Azonos évszám esetén még ezt sem ismételtük, ilyenkor csak a hónapot és a napot írtuk ki. A fiatal madarat juv. (juvenilis), az öregeket ad. (aduitus) jellel jelöltük. A zárójelben közölt fajok a vizsgált terület határain túl, de annak egészen a közelében fordultak elő, illetve az uhu esetében régi, pontosan már nem regisztrálható az adat. A viszgált területről 110 fajt mutattunk ki, és ezen felül az előbb említett, zárójelben szereplő 5 fajt. A 110-ből 76 faj vehető költőnek, 26 átvonulónak, kóborlónak, vagy a területen csak táplálkozónak, és 8 telelőnek. Ezek a kategóriák természetesen olykor átmosódnak egymásba. Néhány faj költését ugyan nem bizonyítottuk, de a megfigyelésekből eredően minden valószínűség szerint költenek itt. Ezeket a költő fajokhoz számoltuk. A MADÁRVILÁG ÖKOFAUNISZTIKAI JELLEMZÉSE A vizsgált területen a különböző felszíni és növényzeti adottságok szerint a következő jellegzetes élőhelytípusokat lehet elkülöníteni: I. Vizi és időszakosan vizes élőhelyek III 1. Folyóvizek 2. Állóvizek 3. Üde magasrétek II. Nyílt, száraz élőhelyek 1. Sziklagyepek 2. Pusztafüves lejtők 3. Agrárterületek IV. Antropogén élőhelyek 4. Ruderáliák 1. Lakott területek 2. Egyéb antropogén létesítmények Ezeken az élőhelyeken más - más madáregyüttesek fordulnak elő, melyekből itt csak az élőhelyre jellemzőket soroljuk fel. Vizi és időszakosan vizes élőhelyek Folyóvizek A területen (és annak is csak a határán) egyedül a Bene-patak képviseli ezt az élőhelytípust. Avifaunisztikai szempontból jellemző faja jelenleg nincsen. Pontenciálisan a vízirigó ( Ciclus cinclus ) lenne (régebben állítólag ezen a patakon élt is), mi azonban ezt a fajt már nem találtuk meg. A patak mentén a hegyi billegető ( Motacilla cinerea ) él. Állóvizek A terület egyedüli jelentős vizes élőhelye a Szent Anna tó (1. kép). Nád és vizi harmatkása állománya szegélyezi, a tó körül néhány szép idős kocsonyás tölgy áll (2. kép). A tó karakter fajai a kis vöcsök ( Podiceps ruficollis ), a tckésréce ( Anas platyrhynchos ), a guvat ( Rallus aquaticus ), a vizityúk ( Gallinula chlóropus ) és a nádirigó ( Acrocephalus arundinaceus ). Üde magasrétek Az erdészház körüli nedves, mocsári és lápréti elemekben gazdag rétek tartoznak ide. Kis kiterjedésük miatt azonban madártani szempontból nem képveselnek önálló élőhelyet. Fás vegetációjú élőhelyek 1. Cseres-tölgyesek 2. Mész- és melegkedvelő tölgyesek 3. Kúlturerdők a. Erdei- és feketefenyvesek b. Akácosok 4. Cserjések 74
