Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. (1988)
FŰKÜH, L.: Malakostratigraphische Untersuchung der Bodenablagerungen im Fertőseebecken II
Itt gyakoriságot nem számoltam, de mint tendencia megállapítható, hogy a 4. mintában a vizi fajok aránya emelkedik. A 6. mintában a faunaképre a kiegyensúlyozottság jellemző, a vizi és időszakosan vizes területeken élő fajok gyakorisága kb. egyezik a nyílt területen élő fajok gyakoriságával. Alapvető változás a 7. mintától látható, a vizi fajok a fauna 65 Vát adják, sőt a 9. mintában a faunisztikai érdekességnek is mondható faj, a Theodoxus sp. egy igen kopott, sérült példánya is megtalálható. Szintén említést érdemel, hogy ezekben az üledékmintákban fordul elő a Valvata piscinalis is. Fertőrákos II. fúrás : A 13 mintából mindössze öt az melyben az egyedszám nem éri el a 100 darabot. A felszínközeli mintákban a vizi és időszakosan vizes területen élő fajok dominálnak, köztük is a Succinea oblonga és a Vallonia enniensis . Érdekes, hogy a 7. és a 8. mintákban a vizi fajok gyakoriságának növekedése mellett a nyílt területeken élők gyakorisága is maximumot mutat (40 %), amit úgy lehet értelmezni, hogy a vízzel borított területekből szigetszerű füves területek álltak ki. A mintasor alján lévő faunákban már a vizi fajok az uralkodók 60-80 Vos gyakorisággal. El kell mondani, hogy sem ebben a mintábban, sem a többiben a vizi fajok dominanciájának említésekor a tipikus nyílt vizi fajokról beszélünk, sokkal inkább a sekély, mocsaras területeken élő fajokról. Tipikusan vizi faj pedig itt is csakúgy mint az előző mintasorban is, a Lythogliphus naticoides . A két mintasor faunájáról elmondottakat I. táblázat foglalja össze. Fertőboz I., II. fúrás : Az I. fúrás hat mintájában előkerült fauna egyedszáma igen alacsony, ezért részletes kiértékelésre nem alkalmas annyit megjegyzünk, hogy a vizi fajok gyakorisága a legnagyobb értéket a 3. mintában éri el. A II. fúrás 11 mintája közül mindössze egy, a 9. minta volt teljesen faunamentes, okát nem sikerült kideríteni. A felső szintekben a nyílt területeken élő fajok dominanciája figyelhető meg, kivétel az 5. minta, ahol az időszakosan vizes területen élők gyakorisága hirtelen megnő ( ábra). A minta alsó részében a vizi fajok gyakorisága ugrásszerűen megnő, és mint már a korábbi szelvényben is láthattuk megjelenik a Lythogliphus naticoides . Az elmondottakat a II. táblázat foglalja össze. MALAKOSZTRATIGRÁFIAI KIÉRTÉKELÉS Ha az eddigiekben tárgyalt üledéktípusokat és a bennük talált malakológiai anyagot együttesen, az ökológiai igények figyelembevételével tárgyaljuk, az alábbi sztratigráfiai és szukceszsziós megállapításokat tehetjük. Mint ismeretes a Fertő-tó kialakulását tekintve igen fiatal. A medence mai formája a holocénben alakult ki. A feltárt üledékek közül a legidősebbek 270-170 cm mélységből kerültek elő. Az eltérő mélységek ellenére azonos képződésünek kell tekintenünk, mert mindenütt a sárgás-szürke homokos üledék a jellemző, s malakológiailag az azonosság mellett a Lythogliphus naticoides (Fertőboz II. fúrás, Fertőrákos II. fúrás) és a Theodoxus sp. (Fertőrákos I. fúrás) szól. Ha összevetjük az eddigi Dunántúli tavi üledékvizsgálatok eredményeivel, azt láthatjuk, hogy a Lythogliphus ezidáig mind a Sárrét, mind a Balaton idős holocén üledékeiből előkerült, holott ma egyik helyen sem él. A Theodoxus előfordulását a Duna egykori jelenlétének tulajdoníthatjuk . A fiatalabb üledékek faunája változatos szukcesszióról tanúskodik. Globálisan a fokozatos feltöltődést, vagy vízszintcsökkenést állapíthatjuk meg, de részleteiben ez nem egységes folyamatként ment végbe. Fertőrákos I. szelvény és fúrás elvi szukcessziós sora : Az alsó üledékek (7 -10.) faunája vízzel borított területre utal (145 cm), mely viszonylag gyors változás következtében alakulhatott át száraz, füves területté. Bizonyítja, hogy a 66 Vos vizi faunát átmenet nélkül száraz térszínen élő fajok 45-65 Vos gyakorisága váltja fel (100 cm), majd ezt követően ismét megemelkedhetett a vízszint és a területet elborította (a vizi fajok gyakorisága 48 %), melyből "füves szigetek" emelkedtek ki (55-60 cm). A felszínközeli minták faunája alapján lassú vízvisszahúzódást, vagy feltöltődést feltételezhetünk, mert dominánssá az időszakosan vizes területen élő fajok válnak (52 %). A szukcesszió vége pedig a mai állapot, ismét az 5. ökológiai csoport elemei a leggyakoribbak.
