Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. (1988)
FŰKÖH, L.: Untersuchungen der holozänen Molluskenfauna im Gebiet des Balatons (Balatonederics, Lesence: Nádas-tó)
A minták fajainak ökológiai csoportosításával megkísérelhetjük a szukcessziós folyamat felvázolását, mely a malakosztratigráfiai kiértékelést is segíti. A szukcessziót két oldalról is megvilágíthatjuk. Az első - de nem ad teljes képet - a vizi fajok ökológiai csoportosítása. A mintákban előforduló magas egyedszám lehetővé teszi, hogy ezeket a fajokat három nagy csoportba osszuk: 1.: gyengén folyó, vagy álló vizet kedvelők ( Lythogliphus naticoides , Valvata pisci nalis , Bithynia tentaculata ). 2.: tipikusan tavi fajok ( Anisus vorticulus , Anisus vortex , Bathyomphalus concortus , Acroloxus lacustris , Marstoniopsis soltzi , Gyraulus crista , Hyppeutis complanatus , Lymnaea peregra , Lymnaea auricularia , Lymnaea stagnalis , Planorbarius corneus , Physa fontinalis (3.: mocsári fajok) Gyraulus riparius , Planorbis planorbis , Bythinia leachi , Valvata eristata , Segmentina nitida , Lymnaea palustris , Anisus spirorbis , Viviparus contectus ). Ha a csoportosítás felhasználásával próbáljuk meg a szukcesszió felvázolását, a mintákat I-VII-ig tudjuk besorolni: I. Ide csak a 18. minta faunája tartozik. Ebben a mintában találjuk a Lythogliphus naticoidest a legnagyobb példányszámban, s itt jelentkeznek legnagyobb gyakorisággal az l-es csoportba sorolt - gyengén folyó, vagy állóvizeket kedvelő - fajok. II. Ide két minta faunáját lehet sorolni a 3. és a 14. mintáét. Bár a 14.-ben a Lythogliphus még megtalálható, míg a 3-ban már nem, ennek ellenére a két faunát ökológiai értelemben azonosnak vehetjük. A 3. mintában mocsári fajokat alig találunk. III-V. Ezekben a csoportokban a besorolást jobbára a mocsári fajok relatív gyakorisága határozza meg, ill. a tipikus tavi fajok egyedszámarányának csökkenése. Ebbe a kategóriába a 2., 7., 9. minták faunái tartoznak. VI. Az 1. és 2. ökológiai csoportba tartozó fajok relatív gyakorisága itt már együttesen nem haladja meg a 25 %-ot. Az ide tartozó minták a 4. és 8. VII. A mocsári fajok dominanciája 80 h fölé emelkedik, ami azt jelenti, hogy a másik két kategóriába tartozó fajokból csak a nagy tűrőképességű fajok vannak még jelen. A felvázolt szukcessziót még pontosabbá tehetjük, ha a vizi fajok mellett a mintákban előforduló további fajok ökológiai csoportosítását, ill. a csoportokban szereplő fajok relatív gyakoriságának változását is figyelembe vesszük. Ebben az esetben a korábbi I-VII. kategóriát I-IX.-re tudjuk bővíteni: I. Ebbe a kategóriába, mint korábban is a 18. minta faunája kerül. A vizi fajok 95 %-os gyakorisága mellett csak az időszakosan nedves területeken élő fajok találhatók meg a mintában. II. A 3. és 14. minta faunái tartoznak ide. A 3. mintában a nem vizi fajok aránya mindössze 0,3 \ ! Mindkét minta mésziszap üledékből való, 450 cm mélyről. III. Ide a "B" mintacsoportba tartozó 7. minta faunája sorolható. A vizi fajok gyakorisága 94,2 h. Számszerűségében itt a legtöbb a Valvata piscinalis . Ez az üledék is mésziszap, 120 cm mélységből. IV. A "C" mintacsoport középső mintája, a 9. minta. A vizi elemek gyakorisága 92,7 %, a Valvata piscinalis még itt is előfordul. Ami az előző három mintától elkülöníti, az un. "nyílt területeken élő" fajok - Vallonia costata , Vallonia pulchella , Pupilla muscorum , Vertigo pygmaea - nagyobb gyakorisága. Az üledék 25-35 cm mélyről mésziszap. V-VI. A vizi fajok gyakorisága 90 %-alá süllyed, gyakoribbá válnak az időszakosan vízzel borított területeken élő fajok. VII. Ebbe a kategóriába a 4., 8., 10. minták faunái tartoznak. A vizi fajok gyakorisága már csak 45-55 h körül mozog. A szárazföldi fajok között megnő a nedves réteken élő fajok, a "nyílt területeken élő" fajok relatív gyakorisága. VIII. Uralkodóvá válnak a szárazföldi fajok, de még az időszakosan vizes területeken élők határozzák meg a faunaképet. Ide a 15. minta tartozik, mely 450 cm mélyről való. IX. Vizi fajt már csak minimálisát találunk (3,6 H), a szárazföldi fajok között mind gyakoribbá válnak és 25 %-os gyakoriságot érnek el a nyílt téren élők, az un. sztyep fajok. A két irányból történő megközelítés kisebb eltérésektől eltekintve ugyanazt a szukcessziós sort eredményezte, vagyis leegyeszerüsítve a tó ezen szakaszának történetét, a következőket mondhatjuk: A kezdeti szakaszban (18. minta) a tó (medence) üledékeit a feltehetően folyvíz által hozott kvarc és mészkő kavics jellemezte. A vízben mely mély lehetett - bizonyítja a 470 cm-ről előkerült minta - viszonylag kevés bomló növényi törmelék található, inkább alsóbbrendű növényzetre következtethetünk (mésziszap képződése, 3-as és 14-es minták). A megkezdődő feltöltődés nem egyenletes térszínen ment végbe, erre utal a 7. és főleg a 9. minta felszínhez egyre közelebbi mésziszap előfordulása. Az első változás a ?.. mintában figyelhető meg, ahol megkezdődik a vizi fajok arányának csökkenése, s ez a tendencia legszemléletesebben a 8. mintában figyelhető meg, ahol már a vizi fajok a fauna felét sem képezik, s viszonylag magas a szárazföldi fajok között az un. sztyep elemek aránya. Ez a faunakép arra utal, hngy a területen felgyorsul a feltöltődési folyamat, míg egyes területek folyamatosan víz alatt vannak, mások már szárazulatként emelkednek ki.
