Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. (1988)

DAVID, Á.: Érdekes Gastropoda lelet a dudari középső eocénből

A beágyazódás autochton módon történt, s nem volt arra idő, hogy a szállítódás vagy a vízmozgás hatására a párzás közben elpusztult csigák szétváljanak, szétessenek (BOGSCH, 1968). A kőmag 37 mm széles és 28 mm a legnagyobb magassága. A nagyobbik csiga esetében ezek a méretek a kpvetkezők: szélesség 17 mm, magasság 25 mm. A kisebbik csiga szélessége 14 mm, magassága 24 mm. A méretkülönbséget az ivari dimorfizmus okozhatja. Recens példák bizonyítják, hogy a nős tények gyakran nagyobbak, vagy pedig öblösebb a héjuk (KIIIAS, 1971). A csigákat az utolsó kanyarulat nagysága, a kanyarulatok száma, a magasság-szélesség aránya alapján az Ampullina genusba tartozónak vélem (STRAUSZ, 1966). Az ősmaradványokat FŰKÖH L. gyűjtötte, kinek ezen a helyen is köszönetet mondok, amiért lehetővé tette számomra a páratlan lelet tanulmányozását és leírását. Az ősmaradvány a gyöngyö si Mátra Múzeum gyűjteményét gazdagítja. IRODALOM BOGSCH, L. (1968): Általános őslénytan - Tankönyvkiadó, Budapest pp. 111-187. KILIAS, R. (1971): Puhatestűek állattörzse - Mollusca - in URÁNIA Állatvilág, s. Alsóbbrendű állatok - Gondolat Kiadó, Budapest pp. 211-277. STRAUSZ, L. (1963): Csigák rétegtani megoszlása a magyarországi eocénben - Földt. Közi. 93 (3) 349-355. STRAUSZ, L. (1966): Dudari eocén csigák - Geol. Hung. Series P. 33: 1-200 DÁVID Árpád H-3300 EGER Faiskola út 6.