Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)

Matyikó, T.: A Heves-Borsodi dombság madárfaunájának alapvetése (1982–85)

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 12: 93-103, 1987 A Heves-Borsodi dombság madárfaunájának alapvetése (1982—1985) MATYIKÓ Tibor Szentdomonkos ABSTRACT: (Avifauna of the Heves-Borsod Hills 1982-85) - The, author presents the results of the survey on the avifauna of the 164 km study area in the Heves-Borsod Hills. The occurrence of 98 species in reported. This has been the first detailed publication on the avifauna of this area. Ebben a dolgozatban Tarnalelesz, Bükkszenterzsébet, Fedémes, Szentdomonkos, Szúcs, Bekölce, Váraszó és Domaháza községek közigazgatási területén végzett megfigyeléseimet közlöm 1982. májusától 1985. végéig. Az adatok gyűjtésében segítségemre voltak: BENEDEK Ottó, BÉCSY László, SZAPPAN László és feleségem, akiknek ezúton is köszönetet mondok. A TERÜLET LEÍRÁSA A vizsgált terület a Tárnától keletre, a Heves-Borsodi-dombság DK-i részén terül el. Legmagasabb pontja az 543 m-es Ökör-hegy. Szokták ezt a tájat Kis-Bükknek vagy Ú-Bükknek is nevezni, bár a Tarnalelesz-arlói árok elválasztja a Bükk hegységtől. Jellemző alapkőzet a homokkő, amelyben a szerkezeti törések, a szélerózió, a víz lehordó munkája és a szállított törmelékek koptató hatása folytán alakult ki a mai felszínforma. Ezért jellemzőek a meredek falú, szakadékos mellékvölgyek, a sziklakopárok, a törmeléklejtők és az igen éles gerincek. Éghajlata - a körülötte emelkedő magasabb hegységek miatt - medence jellegű, évi középhcmérséklete 1-2 fokkal hűvösebb az országos átlagnál, az évi 550-600 mm csapadék pedig igen szeszélyes eloszlású. A felszíni vizeket a Leleszi-patak gyűjti össze. A kisebb tavaszi árvizek ellen a Leleszi-patakot völgyzáró gáttal földuzzasztották, és így egy kis mesterséges tó (halastó) keletkezett, gazdagítva a táj arculatát. A növényvilág igen változatos. Leggyakoribb állományok ezen a vidéken a gyertyános-tölgyesek, a cseres-tölgyesek, az északi oldalakon pedig a bükkösök. A századfordulón betelepített akác főleg a falvak környékén és a vízmosásokban tenyészik. Patakpartokon igen jól érzi magát a mézgás éger, és természetes úton is jól szaporodik. A felszabadulás utáni erdőgazdálkodás szemléletváltozását jelzi az erdei-, fekete-, lúc-, és vörösfenyő nagymértékű térhódítása. Cserjék közül leggyakrabban a fekete bodza, a fagyai, a vadrózsa, a kökény, a galagonya és a helyenként áthatolhatatlan sűrűségű erdei iszalag fordul elő. RÉSZLETES MEGFIGYELÉSI ADATOK Adataimat az alábbi formában közlöm: rend, fajnév, megfigyelés helye, dátum, a faj nemére és példányszámára vonatkozó adatok. A szövegben használt rövidítések: Szentdomonkos - SZD, Fedémes - FE, Szúcs - SZ, Tarnalelesz - TL, VáraszóVA, Bükkszenterzsébet - BE, Domaháza - DH, Bekölce - B. A nemek rövidítése: hím - M, tojó - F, példány - pl. Ciconia ciconia (L.) - fehér gólya: SZD-on az utolsó gólyafészek is tönkrement. TL: Halastó 1983. IV. 14.; VA: 1983. VII. 18. (2 pl.); SZD: Sár-fenék 1985. IV. 10. (2 pl.), IV. 14.; SZD: Kő-hegy IV. 20. (8 pl.); TL: Kossuth - utca V. 11. (1 pár), SZD: Sár-fenék V. 12. (1 pár). Ciconia nigra (L.) - fekete gólya: Ritka kóborló. FE: TSZ major 1982. VI. 28.; SZD: Csordakút 1983. VIII. 11. (7 pl.). 93