Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)
Endes, M.: A Mátra és a Mátra-alja halfaunája
használatára adtak lehetőséget, kijelölvén a további kutatások egyik lehetséges irányát. Külön kell szólni azonban a tenyésztett fajok quantitativ és elterjedési viszonyairól. Ezek ugyanis a gazdasági tervektől függő, tehát az ember által mesterségesen szabályozott, nagymértékű változásokat mutathatnak egyazon vízben is. Emiatt esetükben semminemű ezirányú becslésre sem vállalkozhattam. Végül megemlítem, hogy a részletes fajlistában a trinominális nomenclaturát csak azokban az esetekben alkalmazom, amelyekben nem a törzsalak képviseli a szóban forgó fajt. A TÉRKÉPEN ÉS A FAJOK LEÍRÁSÁBAN SZEREPLŐ MEGFIGYELÉSI PONTOK JEGYZÉKE 1. Pipó-tavak 20. Gyöngyös-patak Lajosházánál 2. Ceredi-Tarna Istenmezejénél 21. Rédei-Nagy-patak Nagyrédénél 3. Zagyva Mátraszelénél 22. Pisztrángos-tó 4. Ceredi-Tarna Pétervásáránál 23. Tarnóca-patak Kisnánánál 5. Zagyva Nagybátonynál 24. Tárna Verpelétnél 6. Zagyva Tarnál 25. Gyönyöspatai-víztároló 7. Recski-víztároló 26. Tarjáni-patak Gyöngyöstarjánnál 8. Buzás-patak Recsknél 27. Gyöngyösoroszi alsó víztároló 9. Buzásvölgyi víztároló 28. Gyöngyös-patak Cser-kőnél 10. Ceredi-Tarna Szajlánál 29. Gyöngyös-patak Gyöngyössolymosnál 11. Parádi-Tarna Síroknál 30. Gyöngyössolymosi-víztároló 12. Kövicses-patak 31. Sás-tó 13. Csőr-réti víztároló 32. Markazi-víztároló 14. Sándor-réti víztároló 33. Domoszlói-víztároló 15. Ilona-patak Párádnál 34. Tarnóca-patak Vécsnél 16. Parádi-Tarna Párádnál 35. Zagyva Apcnál 17. Zagyva Szurdokpüspökinél 36. Szűcsi-tó 18. Gyöngyösoroszi felső víztároló 37. Abasári-víztároló 19. Szén-patak Lajosházánál 38. Bene-patak Visontánál A MÁTRA ÉS MÁTRAALJA VIZEINEK ÖKOLÓGIAI JELLEMZÉSE Ichthyologiai kutatómunkám során mindenekelőtt azt a tényt állapíthattam meg, hogy a terület vizei már fizikai jellemzőiket illetően is rendkívül változatosak. Ezt geológiai, geomorfológiai és klimatikus viszonyok együttesen eredményezik, hatásuk komplex módon érvényesül. Miután forrásokban meglehetősen gazdag a táj, a vízhálózat is viszonylag sűrűnek mondható. A hegység vizeinek zömét a Тагпа-folyó veszi fel, csak a nyugati oldal néhány patak rendszere jut a Zagyvába, de a két folyó is csakhamar egyesül. Ami a vízhozamokat illeti, elmondható, hogy kevés a bővizű forrás, amely csak időszakosan is kedvező feltételeket teremthetne az élővilág számára. Nem találhatunk itt mészkőhegyi, karsztos jelenségeket, s a nyári hónapokra nem marad hó a csúcsokon. Számos patak elszivárog saját lejtőtörmelékében. Ugyanakkor a nyáron le-, vagy kiapadó medrekben felhőszakadások idején óriási víztömegek rohannak le, hatalmas anyagmennyiséget sodorva magukkal, átrendezve a partokat is. A domborzati viszonyoknak megfelelően számos patak kifejezetten hegyi (magashegyi) arculatot mutat, azaz kiváló vízminőség, nagy esési sebességgel, sziklák között, köves-kavicsos aljjal. Ezzel az ideális helyzettel azonban, amint arról már szó esett, nem áll párhuzamban a halfauna képe. Valószínűleg lentebbi szakaszok szennydugói akadályozzák meg a kipusztuló (kipusztított) állományok megújulását, a géncserét, s a táplálékhálózat felépülését. Az alacsony hegyi szakaszon a sebesség csökkenése, a meder szélesedése és mélyülése, a kavicsos és homokos fenék a jellemző, továbbá a lebegtetett hordalék mennyiségének növekedése, azaz kevésbé átlátszó a víz. A dombvidéki szakaszokon, gyakran nem a méretek változnak, ám az esési sebesség csökkenésének következtében kanyargósabbá válnak a vizek. Változatosabbá válnak a mederviszonyok, gödrök, alámosások, helyenként zátonyok alakulnak ki, s mindez az élőhelyek sokrétűbbé válását eredményezi. Ezeken a szakaszokon már észlelhető némi vízparti, vízbenálló lágyszárú növényzet, de helyileg - akár extrém mértékben is - megnövekszik a szennyezés. Ezek a viszonyok jellemzik a két fő vízfolyás a Zagyva és a Tárna arculatát is, s hegyi jellegű szakaszt csupán a Parádi-Tarna legfelső folyásán találhatunk. 83
