Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)

Endes, M.: A Mátra és a Mátra-alja halfaunája

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 12: 81-85, 1987 A Mátra és a Mátra-alja halfaunája ENDES Mihály Debrecen ABSTRACT: (The fish-fauna of Mátra Mt

. and its southern foot) Author investigated the fish-fauna of Mátra Mt. and its southern foot bertween 1982 and 1986. He found out the presence of 33 species. The investigations were made on 38 sectors of the area. Author makes us acquainted with the found fish species after descripting the limnology of the territory. A Mátra és közvetlen környékének halfaunájáról ismereteink mindeddig meglehetősen hézagosak voltak. Ezt az igen gyérszámú irodalom is tükrözi, amelyből éppen ezért nem is nyerhetünk átfogó képet a táj halainak elterjedési, mennyiségi és környezeti viszonyairól. A hegység természettudományos feltárásának beindítása kapcsán joggal merült fel az igény egy ilyen irányú munka elkészülését illetően, s dolgozatom is éppen ez okból született meg. A terület vízrajzi képét két folyó alakítja ki, s mindkettő egyúttal határvonalat is húz a szomszédos tájak, így a Cserhát, a Heves-Borsodi - dombság és a Bükk felé. Északnyugaton és nyugaton, Mátraszele és Lőrinci között a Zagyva, északkeleten és keleten a Tárna Ceredi, majd Síroktól a már Parádi ággal egyesült közös folyó képezi Cered és Verpelét között e határt. Nem tekintettem a területhez tartozónak a Zagyva jobb parti, valamint a Ceredi- és a közös Tárna balparti mellékvizeit, miután ezek más természetföldrajzi tájakról érkeznek. Délről a hegységet, illetve előterét a Gyöngyös-Tarna hordalékkúp - síkság határolja, nagyjából a 3. sz. fő közlekedési út vonalában. Megállapítható, hogy a Mátra és a Mátralaja egyazon vízrendszer elválaszthatatlan részei, amely lefelé még tovább terjed. Ezért a fentebb említett kistájtól való elkülönítés a vidék és a vizek sokszor aprónak tűnő különbségeik figyelembe vételével sikerülhetett csak. A folyókon és mellékvizeiken kívül jónéhány víztárolót is találunk, amelyek száma jelenleg is növekszik. Ezek szinte kivétel nélkül patakok elgátolásával, tehát duzzasztás révén jöttek létre, s egyéb célok mellett a haltenyésztés, illetve a sporthorgászat igényeinek is megfelelnek. Halállományuk, ugyanúgy, mint az egykét lefolyástalan természetes tóé, döntő többségében behelyezett fajokból tevődik össze, amelyek alapjában véve "tájidegenek" a Mátrában. Kutatásokat 1982 és 1986 között, öt éven keresztül folytattam a vidéken, így észleléseim éppen a legutóbbi évekre vonatkoznak. Mindenekelőtt kiderült, hogy egyes vizek, vagy bizonyos szakaszaik részben bányavizek által okozott elsavanyodás, részben emberi települések vízszennyezései következtében állományukban szegényesnek, sőt halmentesnek bizonyultak. Éppen e körülmények figyelembe vételével a vizsgálati çontokat lehetőleg a szennyező források feletti szakaszokon választottam ki. Ám a teljesség kedvéért megnéztem a kedvezőtlen tulajdonságú részeket is, lemérendő a fentebb jelzett káros hatások mértékét. Az eredmények mindenütt igazolták a feltételezést. Ezért azután folyóvizek esetében, ahol a jobb tájékozódás érdekében a helységnevek megadásával pontosítom a lelőhelyet, minden esetben a település feletti részt kell érteni. Hasonló jellegű munkák elengedhetetlen részét képezi a halfauna, többnyire domborzati viszonyokkal összefüggően, szinttájba való sorolása. Ez azonban a Mátra és a Mátraalja esetében több okból sem járhatott sikerrel. A hegyi szakaszok pisztráng- és pérszintjenek halai (nem csak a névadók!) nem kerültek elő, s ugyanez vonatkozik a hegylábi, dombvidéki vizek fajainak zömére is. Ugyanakkor a nem egy patak hegyi szakaszán létesült víztárolóban alföldi halfajok egész sora találja meg ideális életfeltételeit, sőt kijutva megjelenik a legkülönbözőbb 81