Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)

Fühöh, L.: Megemlékezés Andreánszky Gáborról (1895–1967)

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 12: 5-7, 1987 Megemlékezés Adreánszky Gáborról (1895—1967) FÜKÖH Levente Gyöngyös, Mátra Múzeum Húsz éve halt meg ANDREÁNSZKY Gábor, az a tudós, aki a magyar paleontológusok közül talán leginkább kötődik a múzeum őslénytani gyűjteményéhez, kinek tudományos tevékenysége nagymérétkben hozzájárult, hogy harmadidőszaki kőbezárt flóránk ismét "élővé" vált. ANDREÁNSZKY Gábor 1895. augusztus 1-én született Alsópetényben. Elemi és középiskolai tanulmányai után 1913 őszén beiratkozott a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára. Tanulmányait az I. világháború szakítja meg. 1920. március 1-én mint díjtalan gyakornok kerül az Egyetem Növényrendszertani Intézetébe, TUZSON János professzor irányítása alá. Eredményes munkásságát bizonyítja, hogy 1922. november 4-én egyetemi doktori címet nyer növényrendszertan, geológia és kémia tárgyakból, " A Gentiana L. nem Eugentiana KUSNEZ. alnemének hazai fajai és elterjedésük főbb vonásokban" с disszertációval. 1923-1942 között az egyetemen dolgozik előbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus. 1942-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályának I. osztályú múzeumi őrévé nevezik ki. 1943-1945 között a Növénytani Osztály igazgató őre, időközben az egyetem rendkívüli tanára lesz. A II. világháború után azonnal hozzálát az erősen megrongálódott gyűjtemény maradványainak megmentéséhez. 1945. májusban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja, majd az év őszén kinevezik a budapesti egyetem Növényalaktani és Növényrendszertani Intézet professzorává, honnan ismét a növénytárba került vissza, s mint kutató megy nyugdíjba 1955-ben. Nyugdíjba kerülése nem törte meg, sőt kiteljesítette addigi munkásságát. Az évek során felgyűlt ismeretanyagát ezekben az években rendszerezte, s monografikus formában irta meg. Ezidőtájt teljesedik ki a kapcsolata LEGÁNYI Ferenccel, s a bükki növénykövületekkel. Gyakori vendégként fordul meg Egerben, s a gyűjtőmunka mellett megkezdi a múzeum gyűjteményének rendezését. A gyűjtemény anyagát feldolgozó cikkei az Egri Múzeum Évkönyve I-V. köteteiben jelentek meg. Az 1954-ben megjelent "Ösnövénytan" c. kézikönyvét 1959-ben követte talán legnagyobb munkájának megjelenése, a "Die Flora der Sarmatischen Stufe is Ungarn". Utolsó könyve 1966-ban az egri Wind-féle téglagyár felső-oligocén flórájának feldolgozását tartalmazta: On the Upper Oligocène Flora of Hungary analysis of the site at the Wind Brickyard, Eger" címmel. Tudományos és emberi értékeinek tömör összefoglalását Szujkóné Lacza Julia nekrológjából idézzük: "Ű jelentette a hazai paleobotanikában a klasszikus óriást, akinek legfőbb erénye tudományának szeretete, hatalmas szorgalma, s minden tekintetben önzetlen baráti jelleme volt". A múzeum gyűjteményén alapuló néhány feldolgozását az Egri Múzeum Évkönyvének lapjai őrzik: 1963: A növényföldrajzi táj változásai Eger környékén a harmadidőszak folyamán (Wandlungen der Pflanzengeographischen Landschaft in der Umgebung von Eger (Oberungarn)während des Tertiärs) - Egri Múzeum Évk. 1: 39-47. 1965: Középaő-oligocén növénymaradványok Eger környékéről (Plantes fossiles d' age rupelien des environs d' Eger) - Egri Múzeum Évk. 3: 7-22. 1966: Növényfajok, fajcsoportok és nemzetségek élettartama a hazai harmadidőszakban ( Lebensdauer vor Arten, Artengruppen und Gattungen im Ungarischen Tertiär) . - Egri Múzeum Évk. 4: 7-20. 1967: A hüvelyesek (Leguminosae) szerepe az Eger melletti Kiseged alsó-oligocén flórájában (Die Rolle der Leguminosen in der unter-oligozane Flora von Kis5