Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)
Endes, M.: A Tápió–Galga–Zagyva hordalékkúp-síkság gerincesállat-világa
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 12: 119-127, 1987 A Tápió-Galga-Zagyva hordalékkúp-síkság gerincesállat-világa ENDES Mihály Debrecen ABSTRACT: (Vertebral animals of the Tápió-Galga-Zagyva alluvial cone flatland) This paper deals with the vertebrata fauna of Tápió-Galga-Zagyva alluvial cone flatland from oecological and faunistical points os view. 190 species had been found there or could be got data concerning of them. The theoretical methods of the treatment is the same as in the quoted former paper of author. During the examination of the fauna zoogeographical questions come up too. Az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság legnyugatabbra fekvő kistájcsoportja a a címben szereplő vidék, amelyen három megye: Heves, Pest és Szolnok osztozik. A Gödöllői-dombságtól és a Mátra-aljától jól észrevehető tereplépcső választja el Tápióbicske-Tápióság-Tura-Hatvan-Hort vonalában. Délen Tápióbicske és Tápiószőlős között húzható meg a határ. Ez keleten a legkevésbé éles, s a GyöngyösTárna hordalékkúp-síkság, alatta pedig a Jászsági-sík szomszédosak vele, CsányJászárokszállás-Pusztamonostor-Szentlőrinckáta-Tápiószele között. É-ÉNY-ról DDK felé 130 m körüli magasságról 100 m-re alacsonyodik. A terület a kialakító folyók hordalékkúpjainak megfelelően genetikailag további kistájakra, majd újabb részekre osztható /SZÉKELY/. Ez elsősorban geomorfológiai adatok alapján indokolt, ám mint később látni fogjuk, a recens biogeográfiai elemzések eredménye ebbe nem teljesen illeszthető bele. Az éghajlati viszonyokra utaló adatokat csak az egész középtáj vonatkozásában találtam, s azokat a szomszédos kistáj ismertetésekor már felhasználtam /ENDES/. Annyit azonban tudnunk kell, hogy a Mátra áramlásmódosító hatása itt már nem érvényesül, s így az éghajlat csak mérsékelten száraz és a hóréteg is többnyire vastagabb /PÉCZELY/. A fő folyó az itt még elég nagy esésű Zagyva, amelybe a Galga, a Felső- és az Alsó-Tápió, végül ezek egyesülésébe a Hajta-patak is beletorkollanak. A nagyobb lejtés miatt vidékünkön hosszantartó árvizekre nem kell számítani. A patakokon kisebb halastavakat, víztárolókat duzzasztottak, s sokfelé találunk öntöző és belvízlevezető csatornákat. Ugyanakkor a nagyobb természetes vizek, mocsarak, állandó vizű laposok legnagyobb részét lecsapolták. A jelenkori felszín anyagai közül a nyugati, délnyugati vidéken a folyóvízi homok uralkodó, amelyet a Tápió szállított, s amelynek jelentős része buckákba rendeződött. A Zagyva éa a Galga hordalékkúpjain viszont folyóvízi agyagok, iszapok találhatók, amelyre sokfelé löszös takaró települt. Jellemzőek az enyhén hullámos, hosszan elnyúló hátak, amelyek között holtmeder-sorok és szélbarázdák, valamint buckák is találhatók. Az utolsó természetes kép botanikai szempontból történő rekonstrukcióját ZÓLYOMI végezte, s eszerint vidékünk a Crisicumba sorolandó, közelebbről a "tatárjuhatos lösztölgyesek zónájába". Ugyanő kiterjedtebb lösz-sztyepréteket is említ. Ezek azonban mára nyomtalanul eltűntek. SOÓ az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság florisztikai határát viszont csak a Zagyva vonalában húzza meg. Vizsgálataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy kistájcsoportunk délnyugati fele már a Duna-Tisza közi flórajárásba / Praematricum / tartozik. Megtaláltam itt a homokpusztagyepet / Festucetum vaginatae danubiale /, homokpusztarétet / Astragalo Festucetum rupicolae danubiale /, de ezt támasztják alá az erdei fenyővel, valamint nemesnyárral beültetett homokdombok homoki árvalányhajas / Stipa sabulosa / faciesei, vagy a kereklevelű harangvirág / Campanula rotundifolia / felbukkanása, amely egykori nyílt, homoki, pusztai tölgyes / Festuco-Quercetum roboris danubiale / is jelezhet. Tura-Tápiószecső vonalától ÉK-re viszont már finomabb anyagok uralkodnak /SZÉKELY/, s válik jellemzővé a Crisicum vegetációja. Ugyanakkor nem vitatható a határterületek átmeneti jellege sem. 119
