Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)
Endes, M.: A Gyöngyös-Tarna hordalékkúp-síkság gerincesállat-világa
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 12: 107-117, 1987 A Gyöngyös-Torna hordalékkúp-síkság gerincesállat-villága ENDES Mihály Debrecen ABSTRACT: (Vertebral animals of the Gyöngyös-Tarna alluvial cone flatland) Author investigated the vertebral fauna of the Gyöngyös-Tarna alluvial cone flatland between 1979-1986. He could verify of the presence of 182 species (out of the birds he dealt with the nestling species only). During the representation of the relatios of the found species there he touches also upon their oecological demands and processes the more significant bibliography too. The Rattus rattus population found in this area gives new data to the propagation of these species in Hungary. Since this species is rare, author esteems his observations of great importance. A hatalmas kiterjedésű tiszai Alföld kétségtelenül egyik legváltozatosabb és legérdekesebb kistájrendszere az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság. Kutatásaim tárgyául ennek a Mátraaljával határos részletét választottam, amelynek természetföldrajzi elnevezése a Gyöngyös-Tarna hordalékkúp-síkság. Határait a következőképpen húzhatjuk meg. Északon a Mátraaljától Hort - Gyöngyös - Karácsond - Detk - Aldebrő szakaszon válik el jól észrevehető tereplépcsővel. Nyugaton Hort és Csány, míg délen Csány - Jászárokszállás - Jászapáti vonalában bizonytalanul választható el a szomszédos kistájaktól, a Tápió-Galga-Zagyva hordalékkúp-síkságtól, illetőleg a Jászságtól. Keleten a Heves - Erdőtelek - Kál, végül a Kerecsendi Berekerdő (ez utóbbi pont véleményem szerint kistájunk része) vonala jelenti a határt. Éppen átmeneti jellegű határai miatt területe sem adható meg teljes pontossággal, amely így körülbelül 600 négyzetkilométerre tehető. A táj, jellegét tekintve alföld és dombság közötti átmeneti vonásokat egyaránt mutat, a hegyalajai részén halomvidék, a Közép-Tiszavidék felé síkság. Eredetét tekintve hordalékkúpterület, amelyet a Tárna és a Mátra mellékvizei építettek, s amelyet a szél munkája is alaposan átdolgozott. Ami a domborzati viszonyokat illeti, északnyugati 120 m-ről - a Tarna-Gyöngyös síkjából - dél, délkelet felé 100 m-re csökken, s bár a Hevesi-Homokhát feltűnően kiemelkedik, legalacsonyabb részén már csak 88 m. A terület éghajlata a meleg, száraz, mérsékelten forró nyarú és a mérsékelten hideg telu körzetbe sorolható. A januári középhőmérséklet -2 körül, a júliusi 21,5 körül adódik. A Mátra-hegység hatása megmutatkozik a szűkös csapadékban (évi 520 mm körül) és a kis szélsebességben. Vízrajzában mátrai patakok játsszák a fő szerepet, amelyek fő gyűjtője a Тагпа-folyó. Számos vízen tárolók, halastavak létesültek, zömmel a legutóbbi évtizedekben, s általánosságban elmondható, hogy vizekben nem szegény a táj. Vidékünk a tiszántúli flórajárásba ( Crisicum ) tartozik, de azt kell megállapítani, hogy a természetes növénytakaró nagymértékben visszaszorult. Ez főként a szikesekre, de mindenekelőtt a homok-területekre vonatkozik. Az erdők túlnyomó részt ültetettek, eredeti öreg faállományok már alig találhatók, s azok is kis terjedelműek. Szólni kell arról is, hogy a Gyöngyös-Tarna hordalékkúp-síkságra vonatkazó biogeográfiai szakirodalom nem nevezhető bőségesnek, vagy akárcsak kielégítőnek sem. Munkám megírása során a rendelkezésre álló irodalmi anyagból csak azokat az anyagokat használtam fel, amelyek a mai, illetőleg a legközelebbi múlt viszonyait tükrözik. Ezt azok a hatalmas és az állatvilágra nézve is zömében kedvezőtlen változások indokolják, amelyek kistájunkat is érintették és amelyek ma is hatnak. Az előzőekben jellemzett kistájon 1979 és 1986 között végeztem kutatómunkát, s ennek során 182 gerinces faj állandó, vagy időszakos jelenlétét állapítottam meg. Ezek osztályonkénti megoszlása a következő: Pisces 27, Amphibia 11, Reptilia 3, Aves 107, Mammalia 34 faj. A madarak közül dolgozatomban - mint az adott területre legjellemzőbbekkel - csak a fészkelőkkel (rendszeresek, vagy alkalmiak) foglalkozom. 107
