Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)

Bába, K.: Magyarország szárazföldi csigáinak besorolásához felhasznált fajarea térképek és értelmezésük II.

Az északi félgomb horizontális zonális vegetációövei vertikálisan a hegyvidékeken a különböző tengerszint feletti magasságokban zónákat alkotva ismétlödnek ( 10. ábra). MEL'SKL et al. 196". Az egyes makroklirnatikus éghajlati övekben az egyes növényze­ti zónák különböző' magasságokban helyezkednek el. Az arktikus és a boreális éghaj­latnak megfelelő nivalis és alpesi növényzeti zónák az Atlasban 3000 m körül, a Bal­kánon (Pirin, Rila, Sztara-Planina ) 2000 m körül húzódnak, mig északon 1000 m-re csökken e zónák ma.üassá.üa. Az egyes ou-ópai magashegységekben szintén eltérő ma másságban helyezkednek el az azonos vagy ökológiailag egymásnak megfelelő növény­zeti zónák. Erről részletesen áttekintést a Balkán különböző hegységeire nézve VARGA. 1971, az európai hegységekre nézve FREITAG, 1962; MEUSEL et al. 1965 nyújtanak. A növényzet (és klima ) zonális elrendeződésének az egyes hegységekben az egyes launakörök szétterjedése szempontjából van jelentősége. A boreo-alpi (subalpi) elemek diszjunkciója, továbbá a kontinentális, főleg a szibériai faunaelemek déli magas­egységekben való terjedése az alpi fokozathoz kötött. A boreo-alpi és egyes kelet­szibériai disjunkciójú fajok észak felé egyre alacsonyabb tengerszint feletti magasságok­ban fordulnak elő (.Skandináviában összefüggő, Közép-Európában, az Alpokban szétta­golt elterjedést mutatnak). A kelet-európai síkság északi részén areájuk folytatólagos lel .et pl. Discus rudoratus. Л csigáknak a növényasszociációkkal való szoros kapcsolata BABA, 1977; BÁBA et al. 1983, melynek nyilvánvalóan az élőlények közös szétterjedési sajátságai révén DÉVAI, 1970 történeti okai vannak, ami lehetőséget nyújt a recens növénycönozisok ma— lakologiai vizsgálatából kiindulva a kronologiailag rögzített quarter és holocén faunák felhasználásával, adott quarter vagy holocén fázis növényzetének rekonstruálására. Az eddigi Lapasztalatok szerint ( 13ÁÍ3A-FUHOH, 1984) egy-egy növényasszociáció rekonst­ruálása állatföldrajzi módszerekkel matematikai eljárások és pollenanalizis felhasználá­sával lehetséges. Az eljárás mintegy kontrollként erősíti e fejezetben tárgyaltakat. A f osszilis adatok szerepe Az areaanalitikus zoogoouráíiai osztályzásba eddig bevont élőlénycsoportok közül nincsenek fosszíliái a szitakötőknek, a bogaraknak, a lepkéknek. Szórványos fosszíliái vannak a madaraknak, egyes emlősöknek. Kzek esetében kizárólag a recens areák ad­nak lehetőséget osztályzásra. Más emlősök és csigák esetében azonban rendelkezünk kellő számú információval, melyek a miocén-pliocén-pleisztocén és holocén időszakokat is átfogják (pl. Holicigona banatica ). A fosszilis adatoknak az adott zooceográíiai rendszerben való felhasználhatósá­gát az indokolja, hoQy a faunakörök jelenben mutatott klímajellege az aktualizmus elve alapján következtetni enged a negyedkori megőrzési centrumok klímajellegére. A külön­böző' szétterjedési centrumokhoz tartozó faunaelemek az egyes fá-zisokban a refugiumok joliegének megfelelő szabályszerűséget kell mutassanak megjelenésük idejét és gyako­riságukat tekintve. Ezért a rendszerezésnél felhasznált 133 nem synantrop csigafajt szétterjedési centrumok szerint rendeztem és VÁOVÖLGYi, 1954; .IAKCKKL, 1960 (plio­céukori előfordulások) LO/ÍEK; 196<1 , 1965, 1976, 1978, valamint KROLOPP, 1965,1969, 1973, 1975 munkái alapján kigyűjtöttem a pleisztocén és holocén klimafázisokra vonat­kozó adatokat külön-külön csoportosítva a magyarországi alföldi és hegyvidéki, továbbá a csehszlovákiai hegyvidéki előfordulásokat. A későbbiekben az egyes faunakörökről közölt résztáblázatokban zárójelbe tett kereszttel lettek jelölve, hogy a kérdéses kord­ban az egyes fajok dominánsak voltak-e? A táblázat adatainak felülvizsgálatáért és ki­egészítéséért köszönetet mondok or. KROLOPP Endre kollegámnak (2. táblázat). A ki.qyujtés során csak a stratiográfiai értékkel rendelkező adatokat leheteti fel­használni. A század eleji adatok jó része, akár az emlősök esetében (KRETZOI, 1963) használhatatlan, mert csak "pleisztocén" jelöléssel. van ellátva. A negyedkori dinamika feltárása szempontjából csak a jól feltárt területek adatai nyújthatnak regionális áttekin­tést. Kurópa eddig foltárt monoton környzeti adottságokkal rendelkező részével szemben ( К elet- Európai tábla, l-.szak Német Síkság) a Kárpát-medence kiemelkedő szerepet ját­szik (LOZ1CK, 1976, 1978). Egyrészt mert innen származik a loütöbb jól értékelhető" stratiográfiai adat, másrészt mert a fő megőrzési centrum komplexumhoz a Balkánhoz kö­zel van, s végezetül változatos orogeográfiája, nagy fajgazdagsága a negyedkori dinami­kái és a faunaelemek ökológiai viselkedéséi jól láttatja. A fosszilis adatok és az idézett munkák áttekintése után kitűnik, hogy a különbö­ző időszakok faunája akárcsak a jelenben is tapasztalható, a meleg és hidegtfírés szem­pontjából keverék fauna voll. Ivgyik oka ennek az oxklavckbon való fennmaradás, amely intra és exlrazonális növény társulásokban képzelhető el, akárcsak "napjainkban (perifé­rikus izoláció). Л másik tényező az egyes fajok ökológiai sajátosságaiban keresendő, azaz a fajok idényeiknek megfelelően zonáJisan és normál eloszlással terjednek szél. 59

Next

/
Thumbnails
Contents